Otthonról dolgoznánk, de a főnök nem engedi

Bár egyre többen szeretnének távmunkában dolgozni, idehaza még csak kevés vállalat támogatja.

A magyar gazdaság szinte minden szektorában óriási mértékű munkaerőhiány tapasztalható, de a cégek csak lassan alkalmazkodnak a dolgozókért folyó egyre nagyobb versenyhez – derül ki a legnagyobb állásportálok lapunknak küldött válaszaiból. Pedig nemcsak fizetésemeléssel, hanem a foglalkoztatás rugalmasabb formáival – távmunkával vagy részmunkaidős állásokkal – is lehetne csábítani az embereket. Magyarországon azonban tradicionálisan alacsony az ilyen formában dolgozók száma. A Központi Statisztikai Hivatal 2011-es felmérése szerint a munkavállalók három százaléka dolgozott távmunkában, ez mintegy ötvenezer embert jelentett. Árulkodó jel, hogy frissebb hivatalos adatot nem lehet az interneten találni.

Szigeti Nikoletta, a Profession Services üzletágvezetője lapunknak elmondta, a nemzetközi tendencia egyre inkább a rugalmas munkavégzés irányába mutat, ám idehaza még nem minden vállalat támogatja a távmunkát. A projektjellegű megbízások az informatika, a marketing területén a leggyakoribbak, hiszen az elvégzendő feladat sikerességét egyáltalán nem befolyásolja a munkavégzés helye. A munkaidőt lassan felváltja a feladatorientált vállalati kultúra, ahol szinte lényegtelenné válik, honnan végzi el a szakember a rá bízott feladatot. De a számok nem mutatnak változást a távmunkában végezhető pozíciókkal kapcsolatban. Arra, hogy az utóbbi évben növekedett-e a távmunkát részben vagy egészben kínáló álláspályázatok száma, a cég nem tudott választ adni. Nemzetközi összehasonlításban viszont egészen biztos nagyok az elmaradásaink. Pedig Kristók Balázs, a Jobinfo.hu operatív igazgatója szerint a munkavállalók körében egyre kiemeltebb elvárásként szerepel a „juttatások” között, hogy a munka részben vagy egészben távmunkában is végezhető legyen. Ezt egyre több munkáltató ismeri fel, és tesz engedményeket ilyen téren, főként olyan munkakörökben, ahol a nemzetközi kapcsolattartás miatt a másik fél eleve nem személyesen kommunikál a munkavállalóval. A multinacionális cégeknél, azon belül is a szolgáltató szektorban ez a fajta foglalkoztatás már növekedésnek indult.

A távmunka adta előnyöket főleg a fehérgalléros munkakörökben dolgozók tudják kihasználni. Több szektorban azonban kevésbé alkalmazható, ilyen például a kereskedelem, ahol fontos az alkalmazottak mobilizálása. Ebben az esetben kecsegtető lehet a részmunkaidő felajánlása az álláskeresőknek. A Profession.hu-nál elmondták, hogy a pályázatok számában nem látható változás, inkább a kereslethez alkalmazkodik a kínálat. A részmunkaidős állások januárhoz képest 27 százalékkal növekedtek, de mivel ezek „csak” a hirdetések hat százalékát teszik ki, így nem túl mérvadó a növekedés. Viszont az biztosra vehető, hogy nemzetközi összehasonlításban a magyar munkaerőpiac messze elmarad a nyugat-európaitól. Az Eurostat adatai szerint a közép-európai országokban, közöttük Magyarországon is, a részmunkaidőben dolgozók aránya 4,8–5,8 százalék között mozog, miközben Hollandiában a nők kétharmada ebben a foglalkoztatási formában dolgozik.

A magyar munkaerőpiac híresen szigorú a szektorban eltöltött évek tekintetében is, bár a Profession.hu úgy látja, hogy a kompromisszumkészséget egyre inkább formálja a jelenlegi munkaerőhiány. Olyan esetekben, amikor a vállalat számára egy-egy betöltetlen pozíció bevételkiesést eredményez, hajlandók engedni a korábban igencsak szigorú elvárásokból. Jellemző ez a gyártás-termelés területén vagy akár az informatikában. Kristók Balázstól viszont azt tudtuk meg, hogy ebben a tekintetben a cégeknél még mindig a régi berögződések dominálnak. Kevésbé a jelöltek képességeit állítják a fókuszba, sokkal inkább a hasonló munkakörben eltöltött tapasztalatot nézik. Valószínűleg azért, mert nagyobb biztonságban érzik magukat, ha olyan jelöltet választanak, aki egy másik cégnél, de pontosan ugyanolyan munkakörben volt, mintha valaki a képességei alapján akár alkalmasabb lenne a feladatra, de a konkrét munkakörben még nincs tapasztalata. Rontja a helyzetet, hogy az utóbbi években a kormány fokozatosan csökkentette a felnőttképzések piaci támogathatóságát. Így például az idei évtől az iskolarendszeren belüli képzéstámogatás már nem kedvezményes adózású. Valamint régebben a szakképzési hozzájárulás 33 százalékát a saját munkavállalóra lehetett fordítani, ezt azonban már évek óta megszüntette a kormányzat.