Európa többé nem a világgazdaság beteg embere, sőt az eurózóna egyenesen egy új aranykor felé tart – hirdeti öles betűkkel elemzői várakozásokra hivatkozva a Bloomberg. És hogy mire fel az optimizmus? A közös valutát használó térség szerinte egy évtizede nem látott növekedést produkál, nemsokára pedig alacsony inflációval járó, bővülést hozó időszak kezdődik.
Az Európai Bizottság a múlt héten a 2017-re várt GDP-növekedésről szóló korábbi, 1,7 százalékos jóslatát 2,2-re változtatta – ez persze még mindig hagy kívánnivalót maga után. Hétfőn pedig a Nemzetközi Valutaalap (IMF) arról adott jelentést, hogy az „európai régió” (vagyis nem csak az eurózóna) növekedése az egész világra pozitív hatással van.
A változásoknak sok okuk van. A kapacitásokat jó arányban használják ki az európai termelésben, ami vonzza a befektetőket, és segít a munkanélküliség leküzdésében. Elemzők dicsérik emellett az Európai Központi Bank laza monetáris politikáját, a vállalati nyereségek kontinensszerte felülmúlják a várakozásokat, a fogyasztói bizalom pedig 2001 óta nem volt ilyen magas.
Ennek ellenére kár lenne még pezsgőt bontani. Amellett ugyanis, hogy váratlan események is okozhatnak krízist, az eurózóna rendesen megszenvedte a legutóbbi gazdasági világválságot. A termelékenység növekedése nem éri el az évezred eleji szintet, egyes országokban a munkanélküliség a fiatalok körében a 20-25 százalékot is megütheti, de az állástalanság az összes korosztályt tekintve sem mindenhol biztató.
Ennek ellenére a mostani kétségkívül szép teljesítmény ahhoz képest, hogy a válság alatt milyen szintű adósság és rekordszintű munkanélküliség sújtotta, ami szinte már a közös valuta létét is fenyegette.
