Már látható a rendszerváltás ősbűne

Órásból, cipészből és szakácsból is egyre kevesebb van idehaza, a szakmák jelentős részéből pedig nyugdíjba készülnek a munkavállalók. Az egyes ágazatokban, munkakörökben jellemző elöregedés, utánpótláshiány ugyanakkor eltérő okokra vezethető vissza: van, ahol a kereslet esett vissza, bizonyos szakmákban vonzóbbak a külföldi lehetőségek. Az ősbűnt a legtöbb ágazatban az jelenti, hogy a rendszerváltást követően a döntéshozók a volt szocialista országokat kiszolgáltatták a piacnak, ezzel magára hagyták a képzést.

Egy jó cipésznél ma nem az inasok, hanem a megrendelők állnak sorban Fotó: Havran Zoltán

– A világ átalakulásával egyre kisebb a kereslet egyes hagyományos szakmák iránt. Ezek közé tartozik például a cipész vagy az órás és számos hasonló szolgáltatás. A kilencvenes évek vállalkozói ráadásul számos esetben kétes üzleti magatartásuk, rövid távú terveik miatt a generációváltást, utódlást sem biztosították – részletezte az MKIK vezetője. Nem beszélve arról, hogy bizonyos munkakörökben a nyugat-európai piac elszívó ereje jelentős. Parragh László példaként említette, hogy rengeteg szakácsot képeznek Magyarországon, mégis hiány van belőlük, mivel sokan a képzés után – hosszú távra vagy ideiglenesen – külföldre mennek. A szakmák kiürülése a vidéki régiókat sújtja leginkább, amire jó példa a kereskedelem, a mezőgazdaság és az ezekhez kapcsolódó ágazatok, de gyakorlatilag minden, ami a kisebb településekre jellemző szolgáltatás.

Parragh László rámutatott, hogy a szakképzés átalakítása még nem jelent megoldást a problémákra, nélkülözhetetlen a felnőttképzés megreformálása is, emellett azoknak a versenyképességi lépéseknek a végrehajtása is elengedhetetlen, amelyeknek köszönhetően a munkavállalók életszínvonala javul. Hozzátette, tévhit, hogy a különböző kétkezi foglalkozásokkal nem érhetők el magas keresetek, ráadásul a szakmában elhelyezkedők megbecsültsége sem alacsonyabb egy diplomás munkavállalóénál.