Már látható a rendszerváltás ősbűne

Órásból, cipészből és szakácsból is egyre kevesebb van idehaza, a szakmák jelentős részéből pedig nyugdíjba készülnek a munkavállalók. Az egyes ágazatokban, munkakörökben jellemző elöregedés, utánpótláshiány ugyanakkor eltérő okokra vezethető vissza: van, ahol a kereslet esett vissza, bizonyos szakmákban vonzóbbak a külföldi lehetőségek. Az ősbűnt a legtöbb ágazatban az jelenti, hogy a rendszerváltást követően a döntéshozók a volt szocialista országokat kiszolgáltatták a piacnak, ezzel magára hagyták a képzést.

Egy jó cipésznél ma nem az inasok, hanem a megrendelők állnak sorban Fotó: Havran Zoltán

Miközben a szakmunkások tömegével készülnek nyugdíjba, utánpótlás híján egyre komolyabb problémák merülnek fel számos ágazatban. Egyre kevesebb például a cipész és az órás, míg fodrászból és masszőrből folyamatos az utánpótlás. Szakácsból is hiány van, pedig sokan végzik el a képzést. A jelenség tehát igencsak összetett, az okok pedig nem csak a demográfiai folyamatokban érhetők tetten.

– A volt szocialista országokban a rendszerváltást követően, jellemzően 1994-től követték el a döntéshozók az ősbűnt, majd rossz döntések sorozatát hozták meg, ami végső soron a ma tapasztalható munkaerő- és szakemberhiányhoz is elvezetett – mondta lapunk megkeresésére Parragh László. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke az ősbűnnek azt tartja, hogy a rendszerváltást követően hazánkat a döntéshozók teljes mértékben kiszolgáltatták a liberális, piac által vezérelt, állami szabályozókkal nem védett gazdaságpolitikának, ami 2010-ig fennmaradt. Mindennek részét képezte az oktatás, jellemzően a szakképzés magára hagyása. Gyakorlatilag az állam odaadta a képzésre a pénzt, de nem szólt bele abba, miként kell oktatni a fiatalokat. Ezzel párhuzamosan kialakult az a káros szemlélet, hogy a szakmunka, a szakmatanulás alacsony presztízsű, így aki megtehette, gimnáziumban tanult.

Egy jó cipésznél ma nem az inasok, hanem a megrendelők állnak sorban
Fotó: Havran Zoltán

A kamara vezetője kiemelte azt is, hogy a Ratkó-generáció folyamatosan eléri a nyugdíjkorhatárt, ami azt jelenti, hogy számos ágazatból lényegé­ben eltűnik vagy drasztikusan csökken a munkaerő. Ehhez társul, hogy a rendszerváltást követően több mint húsz évig senki nem figyelt erre a folyamatra, miközben a felnőtt- és szakképzés alacsony presztízse, hiányosságai miatt generációkon át alig tanultak kékgalléros szakmákat. Ráadásul a felsőoktatás divatszakmái iránt jelentősen megnőtt a kereslet, amihez hozzájárult a média befolyása is, miközben a munkaerőpiacon irántuk nem igazán jelentős a kereslet. Ez a szemlélet összességében nem a piacképes képzések felé terelte a fiatalokat. Parragh László figyelmeztetett, a szakképzés átalakítása komoly mérföldkő, ám a rendszerváltás óta eltelt évtizedekben elkövetett hibákat már nem lehet helyrehozni.

– A világ átalakulásával egyre kisebb a kereslet egyes hagyományos szakmák iránt. Ezek közé tartozik például a cipész vagy az órás és számos hasonló szolgáltatás. A kilencvenes évek vállalkozói ráadásul számos esetben kétes üzleti magatartásuk, rövid távú terveik miatt a generációváltást, utódlást sem biztosították – részletezte az MKIK vezetője. Nem beszélve arról, hogy bizonyos munkakörökben a nyugat-európai piac elszívó ereje jelentős. Parragh László példaként említette, hogy rengeteg szakácsot képeznek Magyarországon, mégis hiány van belőlük, mivel sokan a képzés után – hosszú távra vagy ideiglenesen – külföldre mennek. A szakmák kiürülése a vidéki régiókat sújtja leginkább, amire jó példa a kereskedelem, a mezőgazdaság és az ezekhez kapcsolódó ágazatok, de gyakorlatilag minden, ami a kisebb településekre jellemző szolgáltatás.

Parragh László rámutatott, hogy a szakképzés átalakítása még nem jelent megoldást a problémákra, nélkülözhetetlen a felnőttképzés megreformálása is, emellett azoknak a versenyképességi lépéseknek a végrehajtása is elengedhetetlen, amelyeknek köszönhetően a munkavállalók életszínvonala javul. Hozzátette, tévhit, hogy a különböző kétkezi foglalkozásokkal nem érhetők el magas keresetek, ráadásul a szakmában elhelyezkedők megbecsültsége sem alacsonyabb egy diplomás munkavállalóénál.