Európának meg kell találnia a módot arra, hogy számításba vegye az importált árucikkek karbonlábnyomát – erről a napokban Maros Sefcovic, az Európai Bizottság energiaunióért felelős elnökhelyettese beszélt a Bloomberg rendezvényén Brüsszelben. A szlovák diplomata szerint az energiaszektor új kihívásokkal néz szembe, amelyeket a következő bizottsági testületnek kell majd kezelnie. Az uniós jogalkotóknak – vélte az energiaügyi biztos – meg kell találniuk a módját, hogy beépítsék a kereskedelem szabályozásába az egyes termékek és árucikkek karbonintenzitását, vagyis azt, hogy ezek az előállításuk során mennyi szén-dioxiddal terhelték a légkört.
Az ötletet korábban Emmanuel Macron francia elnök is felvetette: szerinte széntarifát volna érdemes bevezetni az Európai Unióba belépő cikkekre, így kiegyenlítendő a versenyt a kínai és az észak-amerikai iparági gyártókkal, amelyekre nem érvényesek a szén-dioxid kibocsátását visszafogó szabályozások.
Fotó: MTI/Bugány János
Sefcovic arról is beszélt, hogy ötéves, október végén lejáró mandátuma alatt az energiabiztonság volt az egyik legfontosabb ügye. De ahogyan Európa lépésről lépésre elhagyja a fosszilis energiahordozók használatát a tiszta energiaforrások térnyeréséért, arra is ügyelnie kell, hogy a nyersanyagok importja és a technológiafüggőség miatt ne essen ismét csapdába. Vagyis szerinte az energiafüggőséget nem szabad más típusú függőségekre leváltani, márpedig az akkumulátorok és az elektromos járművek alkalmazása ilyen kockázatot rejt magában.
Az uniós biztos egyébként már egy évvel ezelőtt is figyelmeztetett a lítium, a kobalt, a réz és más nyersanyagok importjának túlzott mértékére. Ezek az anyagok a megújuló technológiához szükségesek, Európa pedig jellemzően a fejlődő országokból importálja ezeket. Az Európai Bizottság is szorgalmazza a lítium unión belüli feldolgozását, éppen azért, hogy akkumulátor-előállító értéklánc jöhessen létre Európában, így csökkenhessen az ázsiai akkumulátorimport súlya.
További nagyobb megoldandó témakörként Maros Sefcovic azt a szociális problémát említette, amelyben az ipar szerkezetének átalakulása a munkanélküliség növekedéséhez vezet Európában. Szerinte az energiahatékonyság javításával, célzott uniós támogatásokkal kezelhető az energiaszegénység, a szénfüggő térségek pedig új gazdasági jövőre találhatnak, de a régióknak együtt kell működniük az energiaátmenet kezelésében. A becslések szerint 2050-ig a nulla szén-dioxid-kibocsátás felé mozdulva az iparágban több millió új munkahely jön létre Európában, míg a fosszilis tüzelőanyagok importja 2-3 ezer milliárd euróval csökkenhet 2030 és 2050 között.
