Mindez lehetővé tette, hogy a visegrádi országok közül a rendszerváltáskor messze a legrosszabb helyzetben lévő ország utolérje a csoport átlagát mind az egy főre jutó nemzeti össztermék, mind a nettó átlagbérek tekintetében. Ma az utóbbi havi 880 euró, a szlovák szinttől kissé elmarad, a magyar szintet viszont meghaladja. Ez a szomszédos Németország 2400 eurójához képest ugyan még nem sok, de ha fennmarad a jelenlegi bérnövekedési ütem, akkor gyorsan folytatódik a felzárkózás.
Az egyetlen probléma, amely viszonylag sokáig fennállt, a munkanélküliség volt, nem véletlen, hogy 2004-ben, amikor Nagy-Britannia szinte egyedüliként megnyitotta munkaerőpiacát az újonnan csatlakozott országok előtt, lengyelek milliói vándoroltak a szigetországba. Mára azonban a folyamat megállt, sőt jelentős a visszatérők aránya, miután otthon a vállalkozási környezet is kedvező, a munkabérek is gyorsan növekednek. A munkanélküliség az évtized elején csökkent, mára pedig, ahogy a térségben szinte mindenhol, munkaerőhiány alakult ki.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!