Lelassult a bővülés Kínában

A vártnál enyhén kisebb, hatszázalékos lett a kínai gazdasági növekedés a harmadik negyedévben — bár ez még mindig jó ütem, sokan kedvezőtlennek tartják. Ha azonban körülnézünk a Távol-Keleten, az összkép máris sokkal rózsásabb.

Az emberiség fele magas GDP-növekedést produkáló országban él Fotó: Carlos Barria Forrás: Reuters

A kínai gazdaság a harmadik negyedévben éves összevetésben hat százalékkal nőtt, ami 1992 első negyedéve óta a leglassabb ütem. Miután Kína 1980 körül páratlan gazdasági fejlődésbe kezdett, amely évtizedeken át két számjegyű volt, kialakult az a vélekedés, hogy Kína a világgazdaság motorja: ha gyorsabban növekszik, húzza az egész világot, ha lassabban, akkor viszont baj van. A helyzet ennél azért összetettebb, mivel távolról sem Kína az egyetlen gyorsan növekvő gazdaság a térségben. Mindenekelőtt ott van India, amely 1,37 milliárdos, a kínainál alig kisebb népességgel rendelkezik, és gazdasága hétszázalékos ütemben növekszik. A szomszédos Vietnam ugyancsak hét, Kambodzsa 7,2, Mongólia 6,9, Laosz 6,5, a Fülöp-szigetek 6,2 százalékos ütemben bővül, de a világ negyedik legnépesebb országa, Indonézia sincs rossz helyzetben a maga 5,2 százalékával vagy a 200 milliós Pakisztán 5,1 százalékkal.

Az említett országoknak több mint kétmilliárd lakosuk van, ha ehhez hozzáadjuk Kínát, valamint az öt százalék feletti növekedési ütemű afrikai országokat, azt látjuk, hogy az emberiség fele magas gazdasági növekedésű országban él, a húzóerő eloszlik, téves képet ad tehát, ha csak Kínát figyeljük.

Persze jogosan merül fel a kérdés, hogy Kína gazdasági növekedése miért csökken. Ha egy gazdaság évtizedeken át két számjegyű mértékben bővül, akkor régiójában az alacsonyabb növekedésű szomszédaihoz képest annyira előreszalad, hogy a befektetők, beruházók inkább a környező országokban kezdenek fejleszteni. Ott sokkal olcsóbb a munkaerő, és más költségek is alacsonyabbak. Most ez a folyamat látszik, ráadásul az amerikai–kínai kereskedelmi háború miatt a gyártók még inkább diverzifikálnak, azaz termelésüket szétosztják a térségben több ország között, hogy ha a mostanihoz hasonló helyzet adódik, kevésbé legyenek kitéve a káros hatásoknak.

Az emberiség fele magas GDP-növekedést produkáló országban él
Fotó: Reuters

A hat százalék ugyanakkor egyáltalán nem kevés Kína esetében, legfeljebb azért szokatlan, mert az elmúlt évtizedekben ennél magasabb volt az ütem. Az ország most már elérte a közepes fejlettséget, ahonnan már nehezebb nagy ütemben tovább haladni, azonban a gigantikus kínai piac óriási húzóerő hatszázalékos növekedés mellett is, ha pedig hozzávesszük ehhez Ázsia felsorolt, gyors növekedésű régióit, akkor azt mondhatjuk, hogy Ázsia mint a világgazdaság húzóereje ugyanolyan masszív, mint a korábbi években.

A folyamatot úgy is tekinthetjük, mint egyfajta ázsiai felzárkózást, amelynek során a fejletlenebb országok nagyobb ütemben fognak nőni, mint Kína. Hasonló folyamat zajlik most Európában is, ahol a gazdag Nyugat-Európa alig növekszik, miközben a vele gazdaságilag teljesen összeforrt, de sokkal alacsonyabb szinten álló keleti uniós tagállamok gazdasága gyorsan bővül. Így a kontinens egészét nézve már egyáltalán nem olyan rossz a növekedési helyzet, egyszerűen csak csökken, majd idővel remélhetőleg megszűnik az a jelentős különbség, amely Európa 40 éves kettéosztottsága során alakult ki.

A kínai növekedési ütem lassú csökkenése így egészen addig nem tekinthető vészesnek a világgazdaság szempontjából, amíg Ázsia egésze robusztus marad. Arról nem is beszélve, hogy Afrika gyorsan növekvő része (például Tanzánia, Uganda, Kenya) is elérhet egy olyan szintet, ahol már komoly gazdasági erőt képviselnek. Mindazonáltal, ha megegyezés születik Kína és az Egyesült Államok között, jöhet egy megugrás a kínai növekedési ütemben is.