Túlzott a globális eladósodás

Magyarországon a GDP-hez viszonyított 80 százalék fölötti szintről hetven százalékra csökkent az államadósság aránya 2018-ig, a tavaly év végi adat pedig 68 százalék körül lehet.

A megnövekedett szintért elsősorban Kína a felelős Fotó: China Stringer Network Forrás: Reuters

A Világbank a legfrissebb jelentésében alaposan áttekinti a világgazdasági folyamatokat, kiemelve a gazdasági növekedés és az eladósodás területét. Utóbbiról azt állapítottja meg, hogy a fejlett országokon kívüli világban (feltörekvő és fejlődő országok) minden korábbinál nagyobb mértékű az eladósodás a 2010-es válság óta. Ez nemcsak az államadósságra vonatkozik, hanem a magánszektor adatait is figyelembe véve számolják az adatokat.

A szervezet az elmúlt ötven év összefüggésében vizsgálta az adósságszinteket, és arra jutott, hogy a mostanival együtt négy eladósodási hullám volt (ezek nem egyszerre érintettek minden országcsoportot: a világ összességére jellemzőek), és azt találták aggasztónak, hogy a hullámok végén pénzügyi válságot okozott az adósságszintek magas mivolta, miközben a kockázatvállalási hajlandóság hirtelen visszaesett a befektetők részéről.

Az első ilyen hullámot 1970 és 1989 között azonosította a Világbank: kétségtelen, hogy ebbe az időszakba esett a két olajválság, amikor a fejlett országokban is magas infláció és egyúttal eladósodás zajlott, igaz, a folyamat végén azok teljes mértékben alkalmazkodtak a helyzethez: olyan energiahatékonyságot ért el főleg az ipar, hogy azóta lényegében alig okoz gondot az olajár időnkénti emelkedése, nem is beszélve arról, hogy egyre inkább más energiaforrások kerülnek előtérbe.

A problémák ugyanakkor a fejlődő országokban sokkal súlyosabbak voltak: a nagy eladósodás miatt Latin-Amerika és Afrikának a Szaharától délre fekvő része került bajba.

A második eladósodási hullám az 1990-es években jött el, amely kifejezetten a feltörekvő gazdaságokat jellemezte. Ennek eredményeként terjedt gyorsan 1997-ben az úgynevezett ázsiai vírus, majd 1998-ban az orosz válság, ezt követően pedig Brazília is adósságválságba került.

A harmadik hullám a 2000-es években jött el, jóllehet ekkor nem elsősorban a feltörekvő gazdaságokkal volt baj, hisz a 2008-as válságot főleg a mértéktelen amerikai ingatlanhitelezés és ennek következményei okozták. Mindazonáltal alig volt olyan ország, amely megúszta volna a válságot (ilyen volt Lengyelország), az erősen eladósodottak, amilyen akkor Magyarország is volt, mentőprogramokra szorultak.

A válság óta lényegében fellendülés mutatkozik a világgazdaságban, ugyanakkor a Világbank szerint összességében ismét magasra emelkedett az adósságszint, ami kockázatot jelenthet a jövőre nézve. Tény, hogy az adósság növekedéséért most főleg Kína felelős, egyrészt az országon belüli adósságszint, másrészt annak révén, hogy a kínai hitelezők rendkívül aktívak lettek világszerte, elsősorban az infrastrukturális fejlesztések finanszírozásában. Kína súlyát az is mutatja, hogy a feltörekvőnek tekintett országok teljes adóssága a GDP 170 százalékát érte el 2018-ban (2010-ben még csak 114 százalék volt), ugyanakkor Kína nélkül számolva ez az érték csak 107 százalék.

Ha csak az államadósságot nézzük, az átlagosan a GDP 38 százalékáról 50-re emelkedett 2010-től 2018-ig úgy, hogy az országok háromnegyede esetében nőtt az adósság, és csak negyedük esetében stagnált vagy csökkent. Ami örvendetes, hogy Magyarország ebbe az utóbbi csoportba került, miután nálunk a GDP-hez viszonyított nyolcvan százalék fölötti szintről hetven százalékra csökkent az államadósság aránya a mért időszakban (2018-ig), a tavaly év végi adat pedig 68 százalék körül lehet.

A megnövekedett szintért elsősorban Kína a felelős
Fotó: Reuters

A Világbank szerint nemcsak az adósság növekedése a probléma, hanem a szerkezetének változása is. Az adósságon belül sok ország esetében nőtt a külföldi és a más devizában fennálló adósság aránya, ami annyiban probléma, hogy ha a befektetői bizalom megrendül, elsősorban a külföldi hitelezők szabadulnak kockázatosabbnak ítélt befektetéseiktől nem is feltétlenül racionális, sokkal inkább lélektani okok miatt.

Magyarország adóssága ebben a tekintetben is a kedvező irányba mozdult: nagy mértékben nőtt a belföldi megtakarítók szerepe az államadósság finanszírozásában, és ugyancsak nagy mértékben csökkent a devizaadósság.

A nagy árfolyam-ingadozásra képes, ezért különösen kockázatos devizákban, mint a svájci frankban fennálló adósság meg is szűnt a teljes adósságállományon belül.