Ideológiai döntés a szakmai helyett

Szerencsés helyzetben van Németország, hiszen megvan az anyagi háttere arra, hogy párhuzamos infrastruktúrákat, dupla kapacitásokat tartson fenn az áramellátásban. De nem kellene ezt a drága modellt az Európai Bizottságon keresztül a többi uniós országra ráerőltetni – véli Toldi Ottó, a Klímapolitikai Intézet szakértője.

Technicians operate the filling of a castor container with burned off fuel elements from the holding basin at the Kruemmel nuclear power plant in Geesthacht near Hamburg, Germany, 21 November 2016. State Environmental Minister of Schleswig-Holstein Habeck is visiting the site and learning about the status of loading fuel elements into castor containers as preparation for the demolition of the site. Photo: CHRISTIAN CHARISIUS/dpa (Photo by CHRISTIAN CHARISIUS / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP) Fotó: Christian Charisius Forrás: DPA

Miért nem sorolja az atomenergiát a környezetvédelmi szempontból fenntartható technológiák közé, miért nem javasolja azt támogatásra, illetve a befektetők figyelmébe az Európai Unió úgynevezett Green Taxonomy (zöld rendszertan) rendelete? Erről egyeztetett nemrégiben a Európai Parlament több szakbizottsága a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség vezetőjével.

Rafael Grossi rövid válasza a kérdésre az volt, hogy az Európai Bizottság (EB) döntése sokkal inkább volt ideológiai, mint szakmai.

A kijelentést Toldi Ottó, a Klímapolitikai Intézet szakértője idézte az írásában, emlékeztetve arra a hét uniós tagállam kormányfője által aláírt levélre is, amelyben a bizottságot az atomenergia hátrányos megkülönböztetésének megszüntetésére kérték. A levél megírását Emmanuel Macron francia elnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök kezdeményezte, kérve, hogy az EB sorolja az atomenergiát a klímavédelem szempontjából támogatható technológiák közé, hiszen az atomerőművek nem bocsátanak ki szén-dioxidot az áramtermelés során.

Rafael Grossi válasza könnyebben megérthető a német társadalmi és politikai viszonyok ismeretében. A németországi energiaátmenet politikája, az Energiewende az ottani döntéshozók körében elfogadott tézis szerint társadalmilag elfogadott, holott

az átállás költségeit folyamatos viták övezik, a nemzetközi közösségnek pedig meggyőződése, hogy nem a racionalitás, hanem az indulatok állnak a fukusimai baleset utáni kormányzati döntés mögött – mutat rá Toldi Ottó.

A szakértő szerint ugyanis az a paradox helyzet állt elő, hogy ha Németország nem állítaná le az atomerőműveit, hamarabb válhatna karbonsemlegessé és gyorsabban vezethetné ki a legszennyezőbb szén- és lignittüzelésű erőműveket, amikre most éppen az időjárásfüggő megújuló kapacitások növekedése miatt van szükség, mintegy tartaléknak. Bár kedvező időjárási viszonyok közt szinte az egész ország zöldáramot fogyaszt, ellenkező esetben a még meglévő fosszilis- és atomerőművek fedezik az igényeket.

Kiégett fűtőkazetták kezelése egy Hamburg közeli atomerőműben
Fotó: Christian Charisius / DPA

A szakértő jelezte azt is, hogy az antinukleáris beállítottság valójában a hidegháború éveitől eredeztethető a német társadalomban, a nukleáris fegyverektől való valós félelem pedig átöröklődött az atomenergia békés célú alkalmazására is. Az 1970-es években szerveződő antinukleáris civil mozgalom eredményeként született meg a zöldpárt 1980-ban (Szövetség ’90/Zöldek), 18 évvel később pedig a szociáldemokraták oldalán megnyerték a választásokat. A Gerhard Schröder vezette koalíciós kormány az atomerőművi blokkok maximális üzemidejéről határozott, kivezetendő a technológiát 2022-re.

Az akkori ellenzék, élén az Angela Merkel vezette CDU-val ellenezte a tervet, a nemzeti vagyon elherdálásának hívta, majd 2009-ben, a CDU/CSU kormányra kerülésekor tizenhét atomerőmű üzemidejét meghosszabbította nyolc-tíz évvel.

A helyzeten a 2011-es fukusimai baleset változtatott, aminek nyomán a Merkel-kormány mégis a nukleáris termelés gyorsabb kivezetése mellett döntött.

Megtehette, mert az országnak megvan az anyagi háttere a párhuzamos infrastruktúrák és a dupla kapacitás fenntartásához, valamint a megújulók támogatásához. Ezt a luxust pedig még a fejlett országok közül sem sok engedheti meg magának Toldi Ottó szerint.

Azonban üdvös lenne, ha Németország és rajta keresztül az Európai Bizottság is megértené, hogy az uniós tagállamok jelentős része nincs ilyen helyzetben, ennek ellenére a cél mindenütt ugyanaz: az ellátásbiztonság ne csorbuljon úgy, hogy közben – akár atomenergiával, akár megújulóval – csökkenjen a karbonkibocsátás és a szolgáltatás is megfizethető maradjon.

Nyilvánvaló – zárja gondolatait Toldi Ottó –, hogy az atomstop az akkori Merkel-kormány rövid távú politikai túlélését szolgálta, feláldozva a gazdasági és a klímapolitikai racionalitást is. A szekértő szerint mindez hiába kerül sokba, sikertörténet is válhat belőle, de ettől még nem várható el a többi országtól, hogy ugyanezt a drága utat válassza.