Gyakorlatilag megszűnt Magyarországon a málnatermesztés, pedig a rendszerváltást követő években nemcsak a hazai feldolgozóipart látta el a belföldi termés, hanem jelentős mennyiség jutott exportra is. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az 1990-es években a 18-20 ezer tonnát is elérte az ország málnatermése. Ezzel szemben tavaly már csak alig több mint négyszáz tonna málnát szedtek a termelők.
A gyümölcs termőterülete ma már a kétszáz hektárt sem éri el.
A magyar málnatermesztés kivérzésének legfőbb oka a munkaerő hiánya, de összességében a világban zajló jelentős változások nullázták le a nagyüzemi belföldi termelést. Nem a málna az első eset: az itthon termesztett egres már korábban eltűnt. A málna- és egrestermesztés a kertészeten belül úgynevezett munkaerő-igényes ágazatnak minősül. Ez azt jelenti, hogy jelentős élőmunkára van szükség. Ennek oka, hogy
a málna érésekor az ültetvényekről átlagosan kétnaponta le kell szedni az érett szemeket, ellenkező esetben – megfelelő hűtés és tárolás nélkül – pár napon belül tönkremennek. A folyamatos szedés fenntartása érdekében pedig elengedhetetlen a jellemzően alacsony keresetért, sokszor feketén foglalkoztatott munkaerő. A belföldi munkaerőszűke miatt régóta elterjedt gyakorlat a szezonmunkások toborzása a környező országokból.
Az elmúlt években idehaza és globálisan is meredeken emelkedni kezdett a munkaerő költsége. A munkaerőhiány megjelenése és súlyosbodása rákényszerítette a magasabb bérekre és a korrektebb foglalkoztatásra az olyan ágazatokat is, mint a mezőgazdaság. Ha a gazdálkodó nem kínál az évtizedekig jellemző legalacsonyabb bérszintnél magasabb keresetet, akkor a munkavállaló más ágazatot választ, ahol könnyen el tud helyezkedni.
A magyar málna vesztét tehát elsősorban a munkaerő értékének növekedése okozta, ami a fejlett országok mindegyikében jellemzővé vált a 2008-as világválság és a kilábalás hosszabb távú következményeként.
A nagyszámú szezonális munkaerőt foglalkoztató ágazatokban a gazdák jelentős része az elmúlt években nem készült fel arra, hogy szinte lehetetlenné válik az idénymunkások toborzása, így a technológiai fejlesztések sem a munkaerő kiváltását célozták. Sokaknak esélyük sem volt a fejlesztésre, mivel a rendszerváltást követően a kertészeti ágazatnak évtizedekig nem voltak olyan forrásai, amelyek az ültetvények korszerűsítését vagy az eszközbeszerzést támogatták volna. A munkaerőhiány lélegeztetőgépre kényszerítette egyebek mellett a hazai csemegeuborka-termesztést is.
Komoly veszélyt jelent továbbá a klímaváltozás. A szélsőséges hazai időjárás nemcsak a gyümölcsösökben pusztít, de az európai összevetésben meghatározó zöldborsó- és csemegekukorica-termesztést is veszélyezteti.
A zöldborsó rendkívül érzékeny az időjárásra, a rövid betakarítási időszak pedig megnehezíti a munkaerő toborzását. Itt és több más ágazatban, például a szintén zsugorodó hazai fokhagymatermesztésben is gondot okoz, hogy a felvásárlási árak évek, sőt évtizedek óta nem emelkedtek. Emellett hiányzik a termelői összefogás, így a gazdák kiszolgáltatottak a jellemzően külföldi tulajdonú feldolgozóiparnak, amelynek vannak terményszárítói, raktárai, hűtői, csomagolói. Sok ágazat, például a vöröshagyma-termesztés pedig a fogyasztói igények átalakulásával veszi fel nehezen a versenyt.
A rendkívül kedvezőtlen folyamatot az új, korszerű ültetvények telepítése és az automatizáció állíthatja meg. Ehhez azonban jelentős forrásokra és a kereskedelemmel szembeni érdekérvényesítő képesség növelésére van szükség, vagyis az összefogás egyre elengedhetetlenebbnek bizonyul.
Borítókép: 123RF
