A múlt évet még a mindenkori mélypontja közelében záró hazai fizetőeszköz múlt héten mindjárt az első nap nekilendült, és masszív erősödésbe kezdett. A folyamat egész héten kitartott: az euróval szembeni év végi 370-el kapcsolatban 358 lett az érték, ami bő háromszázalékos erősödésnek felel meg. Mi lehet a folyamat oka, és tartós lehet-e?
A forint árfolyama a járvány idején meglehetősen hullámzó volt, ez azonban, legalábbis az első időszakot illetően, nem meglepő, miután
más valuták árfolyamát is mozgékonnyá tette a pandémia okozta gazdasági és pénzügyi sokk.
A forint helyzete talán annyiban volt kissé kedvezőtlenebb más régiós valutákhoz képest, hogy már a járványt megelőző két évben is gyengült az árfolyam, így lényegében mindenkori mélypontja közelében, az eurónkénti 335-340 forintos szint körül érte a járvány kitörése. Ekkor a hirtelen gyengülés során 370 lett az összeg, amit egy euróért adni kellett, majd erőteljes hullámzás következett 345 és 370 között, és ez a múlt évben is kitartott, ráadásul az év utolsó hónapjai a gyengülés jegyében teltek.
A viszonylag gyenge árfolyam már régóta nem tűnt indokoltnak, hisz a magyar gazdaság a járvány legnehezebb szakaszát követően hamar és gyorsan összeszedte magát, erős növekedés kezdődött, a munkanélküliség visszaesett, sőt a foglalkoztatottság évtizedek óta a legmagasabb lett. Jóllehet a költségvetés hiánya még magas, ez a gazdaság-újraindítási programok miatt szinte mindenhol így van, és csak átmeneti folyamat, így a devizaárfolyamra nincs érdemi hatása, és mindeközben a külkereskedelmi mérleg sem borult fel.
Mindezt figyelembe véve természetes folyamat lett volna, ha az árfolyam visszaerősödik a járvány előtti szintre, ez azonban nem következett be. Ennek egyik fő oka a megjelenő infláció és így az intézményi befektetők számára erősen negatívvá váló forintban elérhető reálhozam lehetett, de a devizaárfolyamot rövid távon sok más egyéb tényező befolyásolja, egy idő után azonban a fundamentumok törvényszerűen érvényesülni kezdenek.
Jó eséllyel ezt láthatjuk most, hisz az év utolsó két hónapjában felgyorsult a Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris szigorítása a vártnál magasabb infláció elleni küzdelem jegyében: igen nagyot emelkedett a jegybanki irányadó kamat, és elérte a négy százalékot. Emellett kivezették a válságkezelő eszközöket, az intézményi befektetők számára elérhető tízéves állampapírok hozama pedig egészen 4,70 százalékig kúszott fel. Ezek a kamat- és hozamszintek már igen magasnak tekinthetők, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az euróban elérhető hozamok még mindig nulla körül vannak.
Így, ha a befektetők nem számítanak négy-öt százalékos vagy ezt meghaladó forint-leértékelődésre, mindenképp vonzóvá válik nekik a forintban történő befektetés, ha pedig még erősödést is várnak, különösen nagy hozamra tehetnek szert.
Ez természetes, hogy megnöveli a forint iránti keresletet, ami óhatatlanul megnyilvánul az árfolyam erősödésében is egészen addig, amíg a befektetők vonzóbbnak tartják a forintban való befektetést. Ennek alapján akár tartósabb erősödő trend is kialakulhat, ami most más szempontból is kedvező: az erősödő forint mérsékli az inflációt, és most az MNB elsődleges célja a magas, jóval a jegybanki toleranciasáv fölötti infláció visszaszorítása.
Összességében azt mondhatjuk, hogy a jelenlegi forintkamatok és -hozamok vonzók, olyan szintűek, amik elősegítik a hazai valuta erősödését és az infláció letörését. Így nagy a valószínűsége, hogy a most indult folyamat tartós lesz, és
az sem lenne meglepő, ha a forint árfolyama visszatérne a járvány kitörése előtt jellemző szintekre.
