Éppen ma tízéves a kutatás-fejlesztési (K+F) minősítés rendszere, amelynek segítségével adókedvezményekhez juthatnak a kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységet végző vállalkozások, valamint pályázati támogatások elnyerésére is jogosultak lehetnek ennek segítségével. Mások mellett ennek apropóján beszélt lapunknak a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának (SZTNH) jogi elnökhelyettese, Lábody Péter. A szakember tavaly október 25. óta tölti be posztját, de már bő évtizede segíti munkájával a hivatal működését.
Sorakoznak az előnyök
Mint felidézte, a K+F minősítés az SZTNH által kiállított szakértői vélemény, amely garanciaként szolgál arra nézve, hogy az állami és az uniós KFI-támogatásokat valóban a megfelelő célokra és megfelelő módon használják fel a vállalkozások.
Az igénybe vehető adókedvezmények (a társasági adó, az iparűzési adó és innovációs járulék esetében), illetve az elnyerhető pályázati összegek akár több tízmillió forint segítséget is jelenthetnek a cégeknek, ami bőven felülmúlja a minősítés ellenében fizetendő 83 ezer forintos hivatali eljárási díjat.
Emellett az is tény, hogy a minősítés díja az adott projekt kutatás-fejlesztési költségeihez képest is eltörpül.
A K+F minősítéssel bíró cégek száma egyre növekszik, a tíz év alatt több mint ötezer előzetes projektminősítést vagy utólagos szakértői véleményt állított ki a hivatal, de az elnökhelyettes hangsúlyozta: a továbbiakban is azon dolgozik az SZTNH, hogy minél több vállalkozás részesüljön ebben a lehetőségben, hiszen csak előnyökkel jár. Ilyen előny például az is, hogy egy utólagos, az Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóság (EUTAF) által lefolytatandó ellenőrzésénél elkerülhető az a veszély, hogy megállapítják, nem volt K+F a támogatott projektben és visszakérik a forrásokat.
Üzlet az egyetemeken, érték a kézművességben
– Cél az is, hogy még több egyetemet elérjünk. Ezek az intézmények ugyanis a náluk zajló kutatások és fejlesztések eredményeit úgyszintén üzleti értékké válthatják, vagyis kézzel fogható innovációt hajthatnak végre.
Sem az egyetemek, sem a társadalom szempontjából nem hagyhatjuk veszni, a fiók mélyére süllyeszteni az ottani munkát.
Szerencsére ezt már több egyetem vezetése felismerte, amelyekkel jó együttműködést ápolunk – fejtette ki az elnökhelyettes.
Arról is beszélt, hogy az egyes diplomamunkák is bírhatnak olyan szellemi értékkel, amelyet érdemes óvni. Ezért például a MOME diákjainak már le kell védetniük a végzős munkáikat, elkerülendő azt, hogy egy-egy szemfüles cég ahelyett, hogy őket keresné meg, az ötletük lemásolásával tegyen szert üzleti haszonra. De nemcsak a képző- és iparművészeti területen érvényes ez a gondolat, ide lehet sorolni még az informatikai, élelmiszeripari, vegyipari, gyógyszerészeti területet sok másik mellett. – A győri Széchenyi István Egyetem például tavaly év végén létrehozta és levédette a Powered by University of Győr védjegyet, hogy ezzel is oltalmazza saját projektjeit – emelt ki egy jó példát Lábody.
A szellemitulajdon-védelem felsőoktatásban való tudatosításához egy hivatali pályázat is kapcsolódik: az Ujvári János diplomadíj-pályázaton a 2021/22 tanév tavaszi félévében végző hallgatók vehetnek részt diplomamunkájukkal vagy szakdolgozatukkal, amelyben a választott téma szellemitulajdon-védelmi vonatkozásait tárják fel. De jelentkezhetnek olyan diplomamunkával vagy szakdolgozattal is, amelyet teljesen a szellemitulajdon-védelem valamely kiválasztott kérdésének szentelnek.
Európai viszonylatban is akad feladat a láthatáron,
izgalmas témakör lesz például a kézművesipari termékek szellemi tulajdoni helyzetének rendezése.
Lábody Péter felidézte, hogy a földrajzi árujelző oltalmak kérdése körül ugyan időnként komoly viták is zajlottak akár az egyes tagállamok között is – például a Tokaji bor kapcsán –, de mára egyre jobban kitisztul ez a kérdéskör. A folyamat kedvező alakulása esetén európai uniós szinten is létrejöhet az olyan termékek megfelelő jogi oltalma, mint a halasi csipke vagy a herendi porcelán.
Kié a mém?
Végezetül egy meglehetősen nagy és annál is bonyolultabb szabályozási rendszerről beszélt Lábody Péter: a szerzői jogok digitális, online világhoz való igazításáról. Jelezte: az elmúlt időszakban európai uniós folyamatok nyomán alaposan modernizálódott a mintegy húszéves szerzői jogi törvény, amelynek korszerűsítése egyéb okokból is indokolt volt.
– A jogszabály korábban nem foglalkozott olyan szerzői jogilag speciális, ugyanakkor a gyakorlatban teljesen hétköznapi helyzetekkel, mint a tartalommegosztás a közösségi oldalakon, illetve az online oktatás. Ilyen szürke zóna volt a szöveg- és adatbányászat is, amely a mesterséges intelligencia számára tesz lehetővé elengedhetetlen felhasználásokat. A modern kor igényeit figyelembe vevő, reformjellegű módosítások tavaly június 1-jén léptek hatályba, segítve egyúttal az európai uniós jogharmonizációt
– mondta Lábody Péter, hangsúlyozva, hogy Magyarország kifejezetten gyorsan, Hollandia után a másodikként teljesítette ezt a feladatot. Hozzátette, hogy mindez hosszú munka eredménye, hiszen az Európai Unióban már több mint egy évtizede zajlott az előkészítés.
Percenként ötszáz óra
A korszerűsítés egyik célja a kulturális tartalmak felhasználásának megkönnyítése. Ez fontos az oktatásban és a tudományos kutatásban, de a könyvtárak digitális szolgáltatásainak támogatásában is. A rendelkezések biztosítják a szerzők online bevételeit is, illetve speciális jogszabályok születtek a YouTube-ra és az ahhoz hasonló óriás platformokra. Az elnökhelyettes emlékeztetett: csak erre az egy videómegosztóra percenként ötszáz órányi tartalmat tölt fel a milliárdnyi felhasználója, vagyis hatalmas jelentőségű kérdés várt a szabályozásra.
A beavatkozás oka az volt, hogy az ilyen oldalak mostanra a zenehallgatás vagy filmnézés „rendes” csatornáivá váltak, hiszen jellemzően nemcsak a feltöltőik (userek) által készített tartalmak érhetők el rajtuk. Ennek ellenére a szerzői jogdíjra jogosultak nem feltétlenül jutottak eddig tőlük megfelelő mértékű bevételhez. Más a helyzet például a Spotify-nál vagy a Deezer, illetve a Netflix gyakorlatában, mert ezek a streamingszolgáltatók a jogosultakkal kötött megállapodások mentén és jogdíjfizetés ellenében teszik elérhetővé a tartalmaikat. Vagyis a YouTube-hoz hasonló közösségi platformok esetében fontos kérdés volt, hogy a rajtuk elhelyezett hirdetésekből származó hatalmas bevétel (illetve egy része) a jogosultakhoz is utat találjon. Az új szabályozás európai szinten egységesen kimondja, hogy a nem üzleti célú feltöltések esetében a közösségi platformoknak és nem a felhasználóknak kötelességük engedélyt kérni a jogosultaktól, ez alól csak úgy mentesülhetnek a szolgáltatók, ha kiszűrik a jogosultak által megjelölt szerzői tartalmakat.
Jön a puding próbája
Egy fontos gyakorlati vetületet is megemlített az elnökhelyettes, szerinte ugyanis még nem látni pontosan, hogy a felhasználók által tömegesen feltöltött olyan tartalmak, mint a mémek vagy a filmek rövid részleteit tartalmazó kritikai videók, mennyire akadnak majd fenn-e a szűrőkön, hiszen esetükben az eléréshez semmilyen jogosulti engedélyre nincs szükség. – E kérdés azért is érdekes, mert a magyar szerzői jog nyári módosítása szerint a paródia immár Magyarországon is szabad felhasználási kivétel. Meglátjuk, hogy a szűrőprogramok mennyire értik majd a humort – vélekedett Lábody Péter.
Ahogy az lenni szokott, a gyakorlat ad majd választ arra, hogy a szabályok alkalmasak-e a céljuk elérésére, és tényleg hozzásegítik-e majd az alkotókat a megfelelő online bevételekhez. Erről Lábody Péter úgy vélekedik, hogy
bár hajlamosak a nagy platformokat üzemeltető vállalatok arra, hogy az együttműködéstől elzárkózzanak, de ha az uniós tagállamok egységesen lépnek majd fel az uniós szabályok érvényesülése érdekében, akkor alappal várható egy igazságosabb online környezet létrejötte, ahol minden szereplő érdekei kiegyensúlyozottabban érvényesülnek.
Borítókép: Lábody Péter szerint kedvezményekkel van teli a tízéves K+F minősítés, mégsem használja elég vállalkozás (Fotó: Kurucz Árpád)
