Szokatlanul stabil az arany ára

Miközben a legkülönfélébb befektetési eszközök és árupiaci termékek árában nagy változékonyság tapasztalható, az arany ára az utóbbi egy évben 1800 dollár körül ingadozott, majd szinte hozzá is tapadt ehhez az árszinthez. Ez érdekes folyamat, és egyúttal alátámasztja a jegybankok azon törekvését, hogy az arany által csökkentik tartalékaik kockázatát.

Milánó, 2018. szeptember 10. Ókori aranypénzt mutatnak be egy milánói sajtóértekezleten 2018. szeptember 10-én. A késõi császárság korából származó több száz aranyérmét egy szokatlan formájú szappankõ edényben egy comói színházépület bontása közben találták meg. (MTI/EPA/Matteo Bazzi) Fotó: Matteo Bazzi

Amióta az 1970-es évek elején felbomlott a Bretton Woods-i valutarendszer, melynek alapja a dollár aranyra válthatósága volt fix áron, az arany árfolyama igen mozgékony lett, és az azóta eltelt öt évtized nagy részében ez így is maradt. A hetvenes években az olajválságok által keltett nagy infláció és dollárleértékelődés idején több mint 15-szörösére emelkedett az ár, nagyjából 800 dollárig unciánként. Onnan azonban a magas kamatok időszakában, amelyekre az infláció letörésére volt szükség, csökkenni kezdett az ár, mivel a befektetők és a jegybankok egyaránt a magas hozamú állampapírokat részesítették előnyben, szemben a nem kamatozó arannyal. 

Húsz év alatt 300 dollárra csúszott vissza az ár, az ezredfordulóra azonban lecsökkent a fejlett országok inflációja és a kamatok is, így újra érdeklődés mutatkozott az arany iránt: a 2008-as válság előestéjén ára új csúcsot ért el 1000 dollár közelében. A válság után aztán 

felértékelődött a pénzügyi biztonság szerepe, ráadásul következett a páratlanul alacsony kamatok kora, így a jegybankok, köztük a Magyar Nemzeti Bank is, tartalékaik egy részét aranyba fektették. 

Ez a folyamat különösen az előző évtized végén erősödött fel, majd a járvány alatt az ár rövid időre meg is haladta a 2000 dollárt. Ezután állt be rövid idő után a jelenlegi, 1800 dolláros szintre.

Ilyen stabilitás igen ritka az arany esetében, most azonban több dolog is ezt támogatja. Egyrészt a válság idején a jegybankok által elindított eszközvásárlási program során kiáramló pénz a tőzsdéket, majd a kriptodevizák piacát kezdte fűteni, így a befektetőket a gyors hozam reménye ezekbe a szegmensekbe vonzotta. Most pedig, amikor megjelent a magas infláció, csökkennek a részvényárak és sokat vesztettek értékükből a kriptodevizák korábbi csúcsaikhoz képest, a pénzt a jegybankok kamatemelési ciklusai miatt emelkedő kamatok, illetve növekvő állampapírhozamok vonzzák.

Az arany így egyszerűen kikerült a spekuláció látóköréből: főleg a jegybankok, illetve a hosszú távú, biztonságot kereső befektetők foglalkoznak vele. Természetesen ez nem feltétlenül marad majd mindig így, az azonban látszik, hogy 

a meglehetősen változékony gazdasági és piaci időszakban az arany messze a legstabilabb eszköz, és igazolja a jegybankok azon döntését, hogy tartalékaik egy részét a biztonságra való törekvés jegyében aranyba fektették. 

Illusztráció: (MTI/EPA/Matteo Bazzi)