Miért erősödik a rubel?

Erőteljes zuhanásba kezdett a rubel az orosz–ukrán háború megindulásakor és különösen a szankciók bevezetésekor, értéke rövid idő alatt a felére esett. Mostanra azonban az irány megfordult, és teljes veszteségét visszanyerte az orosz fizetőeszköz. A háború előtti és a mostani piac azonban nehezen hasonlítható össze.

Hands holding Russian rubles in front of a computer monitor with the currency market and Forex trading chart. Trading stocks, bonds, and securities on the stock exchange. Trader in Russia with ruble. Fotó: EVGENIY

Az év első másfél hónapjában 85-90 rubelt kellett adni egy euróért, az orosz–ukrán háború első heteiben azonban ez a szám közel 170 lett, vagyis a rubel értéke közel felére esett. Ekkor azonban éles fordulat következett, és lénye­gében ugyanolyan gyorsan erősödött az orosz fizetőeszköz, mint ahogy korábban zuhant, és vissza is tért az eurón­kénti 90 körüli szintre. Mi történt vajon a piacon?

Az elsőre meglepőnek tűnő folyamatot több tényező magyarázza. A háború előtt a rubel árfolyama ugyanolyan szabadon mozgott, mint a legtöbb valutáé, a piacon bárki megjelenhetett, vagyis korlátlanul átváltható volt. Az azt megelőző hónapokban ugyanakkor a rendkívül magas energiaárak miatt erősen többletes volt az orosz kereskedelmi mérleg, a többlet jelentős része azonban az állam által létrehozott jóléti alapba került, amelynek fő célja az, hogy ha a mélybe zuhan az Oroszország által exportált ásványkincsek ára, akkor legyen miből finanszírozni a költségvetést, így nem erősödött jobban a rubel a jegybank által optimálisnak tartott szintnél.

A háború megindításakor érthető módon gyengülni kezdett a rubel, de még nem nagymértékben, mivel rövid háborúra számítottak, jelentősebb szank­ciók nélkül. A szankciók azonban a korábbiaknál jóval erősebbek voltak, a háború elhúzódni látszott, ezért 

az orosz állam és jegybank korlátozta a rubel átválthatóságát, egyúttal megemelte a kamatát. 

A lakosság átmenetileg nem vásárolhatott eurót vagy dollárt, devizaszámláról is csak korlátozottan vehettek fel, és mára már enyhültek az intézkedések, a megmaradt korlátozások is szigorúak.

A tőzsdét bezárták, külföldiek nem tudtak orosz eszközökkel kereskedni, sőt a szankciók is részben tiltják ezt. A rubel nemzetközi piaca így elhalt, a belföldi piacon pedig csökkent a résztvevők száma, ráadásul a vállalatokra is korlátozásokat vezettek be: az importhoz engedélyt kell kérni a devizavásárlásra, az exportőröknek pedig a befolyt deviza nagyobb hányadát kötelezően rubelre kell váltaniuk. A beszűkült piacon értelemszerűen megnő a jegybank jelentősége, 

így az árfolyamot is a szokásosnál jóval nagyobb mértékben tudja az általa kívánatos szintek felé terelni.

Az erős rubelárfolyamhoz azonban, még ha csak korlátozott is a piac, szükség van megfelelő devizakínálatra. Ez adott, hisz a kőolaj és a földgáz exportja egyelőre zavartalan, ráadásul az árak is magasak, miközben az import visszaesett a szankciók miatt. Így a kereskedelmi mérleg még inkább többletes, az energiahordozókból származó bevételeket viszont most nem a jóléti alapokba irányítják, hanem közvetlenül finanszírozzák belőle a költségvetés kiadásait, melyek többsége rubelben keletkezik, így a deviza jelentős részét rubelre váltják.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: EVGENIY)