„Ha nem dolgozol ennyiért, majd jön más” – ilyen és ehhez hasonló mondatokkal szembesültek hosszú éveken át a munkavállalók a Balkánon. Szerbiában az elmúlt években azonban megváltozott a helyzet. Egyre többször kerül a munkaadó olyan helyzetbe, hogy neki kell rugalmasabbnak lenni a munkakörülmények biztosítása tekintetében, és magasabb béreket kell kínálnia.
Ez mind annak a következménye, hogy a szakmunkások jelentős része valamelyik nyugati országba vándorolt, akik pedig otthon maradtak, szinte válogathatnak a megbízások közül.
„Csak menjenek külföldre minél többen, ott sem jobb a helyzet, a megélhetés. Én viszont jobban járok, hiszen én itt maradok, ha bárkinek gondja van, engem hív. Én meg eldöntöm, vállalom-e a munkát, s ha igen, akkor mennyiért. Én jobban élek, ők meg menjenek munkásszállókra Németországba” – mondta el a V4NA hírügynökségnek egy szerbiai vízvezeték-szerelő, aki az elmondása szerint most már ott tart, hogy sem hétvégén, sem ünnepnapokon nem kell dolgoznia, elegendő pénzt keres azzal, amit rendes munkaidőben elvégez.
A szakértők is egyetértenek azzal, hogy mivel sokan külföldre mentek, az otthon maradt munkavállalók piaci értéke jelentősen megnőtt. Ennek köszönhetően ma egy építőiparban dolgozó fizikai munkás annyit keres, mint egy mesterember korábban.
Mivel a munkaadók Szerbiában egyre nehezebben találnak alkalmazottakat, ezért a régióban keresnek munkásokat, de az sem ritka, hogy távoli országokból érkeznek dolgozni a Balkánra. Így dolgoznak nepáli, üzbég, indiai és kazah szakemberek is a szerb cégeknél.
Ljubisav Orbovics szakszervezeti vezető szerint egyértelműen megfigyelhető, hogy Szerbiában évről évre nőnek a bérek, a munkakörülmények pedig jelentősen jobbak, mint pár évvel ezelőtt. Ezek a megállapítások szinte minden szakma esetében igazak.
Ha foglalkozások szerint nézzük a béreket, akkor azt láthatjuk, hogy a balkáni országban egy építőmunkás napi bére akár ötven euró is lehet, a kőművesmesterek jó eséllyel akár nyolcvan eurót is hazavihetnek naponta, a pincérek pedig – borravaló nélkül – mintegy harminc eurót keresnek egy nap alatt. A szakácsok napidíja hatvan euró, ugyanennyi jut a gyümölcsszedőknek, egy pásztor pedig egy hónapra akár ezer eurót is kaphat.
