A Covid valóban hozott változást a munkavállalóknak a munkához, a munkahelyhez és a vezetőhöz való viszonyában. Rengetegen váltottak munkahelyet azért, mert cégük a Covid-helyzetet rosszul kezelte, nem kínál rugalmas munkavégzési lehetőséget, vagy nem volt fizetésemelés. Ám az ötvenesek karrierváltása egy új szakmában még így sem lett elterjedtebb Magyarországon, a sztereotípiák továbbélnek – mutatott rá a VG-nek Karácsony Zoltán, a HR Portal álláspiaci szakértője.
Hozzátette: hiába van munkaerőhiány, a szellemi munkakörökben még azzal együtt sem lett jellemző hazánkban teljes karrierváltás a legkiszolgáltatottabb korosztályban, azaz nem jellemző egy új szakma kitanulása és abban alkalmazottként való elhelyezkedés.
Részben azért, mert költséges – a tanfolyam díja, a tanulás közbeni megélhetés finanszírozása miatt – és időigényes, a gyakorlat megszerzése ugyanis legalább három-négy év, részben pedig azért, mert a munkaadók idegenkednek az ötvenes pályakezdőtől.
Hangsúlyozta, hogy még a saját szakmában sem egyszerű a váltás 50 éves kor felett hagyományos álláspályázatban, ott is főként a személyes kapcsolatrendszerrel helyezkednek el a legtöbben.
Hiába beszélnek a cégek a generációs együttműködésről egy munkahelyen, akadnak jó példák is, ám sajnos jellemző, hogy egy fiatalabb csapatba nem vesznek fel szenior munkavállalót
– idézi a szakértőt a VG.
Aki ebben az életkorban vált karriert, általában kicsiben próbálkozik: munkája mellett egyéni vállalkozóként építkezik, és megfelelő ügyfélkör esetén mond fel, és lesz főállású vállalkozó. Mindenesetre úgy látja, főként azokban a szakmákban könnyebb számukra az elhelyezkedés, amelyekben súlyos a munkaerőhiány, ilyen a kereskedelem, illetve a logisztika területe vagy valamilyen gyári betanított munka esetében.
A teljes cikk ITT olvasható el.
