Egy évtized alatt kétszázezerrel nőtt a hazai ingatlanállomány

A tavalyi év végéig 2011 óta valamivel több mint 200 ezerrel nőtt a magyar lakóingatlan-állomány és a nyugatra tartás volt a magyarok otthonkeresésének jellemző iránya – ezt mutatják a legutóbbi népszámlálás már nyilvánosságra került eredményei.

Budapest, 2015. május 22. Bemutató a Hoffice (home+office, vagyis otthon+iroda) elnevezésû lakásban a dolgozz otthonról mozgalom népszerûsítéséért, Budapesten 2015. május 22-én. MTI Fotó: Marjai János Fotó: Marjai János

Magyarország „kényelmesebb” hely lett 2011 és 2022 között a legfrissebb népszámlálási adatok szerint a lakhatás tekintetében, az előző összeírás idejével összevetve, most 334 ezerrel kevesebben osztozunk 203 ezerrel több lakáson. Így a korábbi 442 helyett 478 lakás jut ezer emberre. E mutató növekedése azonban vármegyénként igen eltérő, de még a hasonló számok is igencsak különböző okokat rejtenek. A legkisebb változást a drága és népszerű Pest vármegye mutatja, ahol – szemben az átlagos 36-tal – mindössze eggyel nőtt az ezer polgárra jutó otthonok száma. Rögtön utána e sorban a sokkal nehezebb sorsú Szabolcs-Szatmár-Bereg következik a maga 26 darabos lakásnövekményével. Az ellenpóluson a Balaton miatt különösen vonzó Somogy a csúcstartó (+82), míg közvetlen rangsorszomszédja az a Békés vármegye (+63), ahol pedig – az országban egyedüliként – nem nőtt a lakások száma a legutóbbi népszámlálás óta, viszont a természetes fogyás a legnagyobb mértékű volt ezen idő alatt.

A Balaton-effektus és persze a fejlesztések is élénkítően hatottak a veszprémi térség ingatlanpiacára
Fotó: MTI/Jászai Csaba

Az átlagos háztartásnagyságot vizsgálva, azaz az egy ingatlanra jutó lakosok számában, szintén nagy eltérések figyelhetők meg az ország egyes területei között. 2022-ben a legtöbben, átlagosan 2,6 fő, Pest vármegyében osztozott egy lakáson, ezt követi Szabolcs-Szatmár-Bereg 2,4, majd Fejér és Komárom-Esztergom 2,3 fővel. 

A listát Budapest zárja, ahol átlagosan 1,8 fő a háztartások elméleti mérete, de hasonlóan „szellősen” élnek (1,9 fő) a jelentős lakásszám-növekedést mutató Somogyban és az elöregedő Békésben is.

Lélekszám-változás, Balaton-effektus

Mindössze két vármegyének sikerült lélekszám-nyereséggel zárnia a népszámlálási periódust. Ehhez az ország minden területi egységét egyöntetűen sújtó természetes fogyást kellett ellensúlyozniuk a máshonnan beköltözőkkel. A legnagyobb – a népességét 12,3 százalékkal növelő vonzerőt – a főváros „előkertje”, Pest mutatta. Ennek segítségével összességében 10 százalékkal tudta növelni a lélekszámát, ami teljesen harmonizált a lakásállománya 10,4 százalékos gyarapodásával.

Győr-Moson-Sopron kettős gyarapodásához – a lakásszám 11,1 százalékos növekedése mellett – kellett egy jelentős, népességarányosan 7,9 százaléknyi betelepülés is, így jöhetett ki összességében a 4,4 százalékos lélekszám-növekedés. A győri iparfejlesztések már röviddel a rendszerváltás után megmozgatták a lakásberuházók fantáziáját is – emlékeztet a vezető elemző –, az utóbbi időszakban pedig már a környező falvakban is születnek új településrészek az újépítések nyomán – mutatott rá Valkó Dávid.

A vármegyék egy másik csoportjában bár a lakásállomány az átlag felett nőtt, az ott lakók száma jelentősebben csökkent. Ez az ellentmondás legmarkánsabban Somogyban tűnik ki, ahol az előbbi 10,2 százalékkal gyarapodott, míg az utóbbi 7,5 százalékkal csökkent. Valkó Dávid szerint ebben a Balaton, mint befektetési célpont vonzereje mutatkozik meg. „Az itt ingatlant vásárló tömegek nem feltétlenül költöznek a tó mellé, hanem inkább csak második-harmadik lakásnak, nagyrészt befektetésnek veszik az ottani lakásokat, házakat. Ez a Balaton-effektus – ha gyengébben is, de – élénkítően hatott a veszprémi (lakás: +7 százalék, lakosság: –4,7 százalék) és a zalai (+4,3 illetve –6,7  százalék) lakáspiacra is.

Borítókép: illusztráció (Fotó: MTI/Marjai János)