Alapjaiban alakul át a világgazdasági környezet

Az elmúlt években a nyugati világ gazdaságpolitikai fogalomkészletébe visszatért az aktív iparpolitika. Az Egyesült Államok korán lépett, és elkezdte jelentős ösztönzőkkel támogatni a belföldi gyártást számos csúcstechnológiában. Alapjaiban alakul át a világgazdasági környezet. Az Európai Unió különböző keretösszegű programjainak felhasználási területei között ezzel szemben átfedések vannak, végrehajtásukat pedig nagyon bonyolult bürokratikus procedúrák jellemzik – derül ki a Makronóm Intézet elemzéséből.

Az elmúlt időszak kínai gazdasági térnyerése aktív válaszlépésre készteti a nyugati országokat, amelyek egyre inkább felélesztik a hagyományos értelmezésű iparpolitikát, amely egy-egy vállalat vagy iparág versenyképességének javítását, szűkebben nézve pedig a gazdaság iparági struktúrájának megváltoztatását jelenti állami intézkedéseken keresztül. Az Egyesült Államok és az Európai Unió, valamint a nyugati intézmények évtizedeken át a minél szabadabb nemzetközi kereskedelmi rendszer megerősítése mellett léptek fel, ezért ez a 180 fokos fordulat alapjaiban alakíthatja át a világgazdasági környezetet – olvasható a Makronóm Intézet elemzésében.

A 2010-es évtizedet Kína nyerte meg

Az új trend hátterében elsősorban a gazdaságát állami beavatkozásokkal erősen befolyásoló Kína felemelkedése áll, amely visszafogott becslések szerint is évi mintegy 227 milliárd euró (a GDP-jének az 1,7 százaléka), de egyes szakértők szerint akár évi 630 milliárd euró (a kínai GDP 4,9 százaléka) támogatást allokál a teljes kínai iparra – utóbbi GDP-arányosan a 2019-es amerikai, német vagy francia ipari támogatások tíz-tizenkétszerese. 

Kína 2015-ben hirdette meg a Made in China 2025 nevű iparfejlesztési programot, amelynek prioritásai időközben megváltoztak, szemlélete továbbra erősen hat gazdaságstratégiájukra. Peking a technológiai önellátást tűzte ki célul, amelynek kapcsán a zöldipar és a félvezetőgyártás kiemelt fontosságot élvez.

A számok a 2020-as években is igazolják Kína törekvéseit: az Európai Bizottság becslése szerint 2023 januárjáig Kína 260 milliárd eurónyi állami befektetést jelentett be a zöldiparágakban, amelyet június végén további 66 milliárd eurós támogatási csomaggal bővített ki a következő négy évre, a hazai elektromos járművek adótámogatását célozva. Peking a hazai félvezetőgyártás kiépítésére 2024 és 2029 között 132 milliárd eurót tervez fordítani, ezen belül is legnagyobb arányban a gyártóeszközökre, az anyagfejlesztésre és a hardvertechnológiára.

Ismét lendületet vett az aktív iparpolitika, alapjaiban alakul át a világgazdasági környezet
 Fotó: Getty Images

A Nyugat válaszlépésre kényszerült

A három globális szereplő iparpolitikájának fókuszában a 2020-as években a zöld- és a klímasemlegességet megcélzó technológiák, a félvezetőgyártás, a kutatás-fejlesztés és az innováció áll, így a támogatások is erre a három területre koncentrálódnak. A gazdaságba való közvetlen állami beavatkozás jellemzően kívül esik a nyugati országok gazdaságpolitikai eszközkészletén. Ennek köszönhetően a csupán néhány éve (újra)éledező iparpolitika olyan közvetett eszközökhöz fordul, mint az állami befektetés, az adókedvezmények és -jóváírások vagy a kedvezményes kölcsönök.

Az Egyesült Államok korán lépett

Az aktív iparpolitika nyugati feltámasztását Washington kezdte meg a Trump-adminisztráció alatt Kína felemelkedésére reagálva, és a várakozásokkal ellentétben Joe Biden sem tért le erről az útról: az Egyesült Államok elkezdte jelentős ösztönzőkkel támogatni a belföldi gyártást számos csúcstechnológia, mint például a félvezető-, az akkumulátor- vagy az elektromosjármű-gyártás terén, hogy a kritikus szektorok ellátási láncait minél előbb le tudja választani Kínáról. 

Az Egyesült Államok a 2021-es Bipartisan Infrastructure Law (BIL) és a 2022-es Inflation Reduction Act (IRA) keretein belül legkevesebb 337 milliárd eurónyi támogatást fordít elsősorban a zöldipar támogatására, míg a CHIPS and Science Act 255 milliárd eurós keretéből hetvenmilliárd eurót a félvezetőgyártásra, 185 milliárd eurót pedig a kutatás-fejlesztésre szán a 2031-ig tartó időszakban.

Európa is megindult, de számos tényező hátráltatja

Az átalakuló világgazdasági, technológiai és geopolitikai trendek komoly kihívások elé állítják Európát is. A lemaradás elkerülésének érdekében az unió több, a fókuszuk alapján egymással átfedésben lévő programot is indított. Az uniós támogatások döntő többsége a 1210 milliárd eurós 2021–2027-es költségvetés (MFF) és az azt kiegészítő 807 milliárd eurós, a Covid–19-lezárásokat követően az európai gazdaság újraindítását megcélzó, az uniós költségvetésből és piaci finanszírozásból álló NextGenerationEU keretéből származik. A két keretre több, a zöldátállást támogató program is épül, a zöldipar EU-s támogatásait pedig a Makronóm Intézet 528 milliárd euró összegben azonosította. Részben az MFF, részben a NextGenerationEU finanszírozza az ukrajnai háború gazdasági hatásaira válaszként adott RepowerEU-t. Ezeken kívül forrást biztosít az amerikai IRA ellensúlyozására szolgáló, 335 milliárd euró keretű Green Deal Industrial Plannek is (GDIP). A RepowerEU és a GDIP között az elérhető adatok alapján van átfedés.

Nem csak a zöldátállást és energetikát támogatja az EU: az MFF-ből és a NextGenerationEU-ból és kis részben egyéb forrásokból finanszírozott Horizon Europe program 95,5 milliárd eurót fordít kutatás-fejlesztésre. Ehhez társul még 22,5 milliárd euró az Euratomtól, az ITER-től és az Európai Űrprogramtól. A European Chips Act összesen 11 milliárd eurós támogatása (3,3 milliárd euró az MFF-ből és 8,1 milliárd tagállami forrásokból) a magánszektor befektetéseivel együtt mintegy 43 milliárd euróval tervezi előmozdítani az európai félvezetőgyártást. A legújabb kezdeményezés a közös hitelfelvételen alapuló European Sovereignty Fund, amely az amerikai iparpolitikai csomagokra adott válaszként az európai szuverenitás erősítését és a stratégiai ágazatokban működő európai vállalkozások versenyképességének javítását célozza.

Az említett források csupán keretösszegek, a végrehajtásukat pedig nagyon bonyolult bürokratikus procedúrák jellemzik. Ráadásul politikai alapon jelentős összegeket ki sem fizetnek (például Lengyelország és Magyarország számára), így egyelőre ezen források korlátozottan hasznosulnak. 

Különösen a RepowerEU és a GDIP esetén látszik, hogy az újonnan meghirdetett programok többnyire már meglévő források „újracsomagolását” jelentik.

Európa bár jelentős összegeket irányoz elő a zöldátállás és innováció támogatására, ahhoz, hogy a két nagyhatalommal szemben versenyképes maradhasson, szükség van a támogatási szabályrendszerek egyszerűsítésére, valamint a források mielőbbi eljuttatására a tagállamokhoz és a gazdasági szereplőkhöz – írja az elemzés. 

Borítókép: Óriási támogatásokkal és adókedvezményekkel csábítja a tengerentúlra a vállalatokat az Egyesült Államok (Fotó: Europress/AFP)