Maga az albérletpiac Magyarországon túlnyomó részben magánkézben van, nem jellemző az olyan nagyvállalatok tömeges jelenléte, amelyek lakáskiadással és -építtetéssel foglalkoznak, ennélfogva sajátos bizalmi helyzet alakul ki bérbeadó és bérlő között, meghatározva a szegmens működését – mondta el lapunk megkeresésére Balogh László, az Ingatlan.com vezető gazdasági szakértője. Kifejtette: aki teheti, családi, baráti, ismeretségi körből keres bérlőt, könnyebben létre is jön ez a bizalmi viszony – ha így adja ki a lakását, az gyakran meg sem jelenik az országos kínálatban. Ez abból a szempontból hátrány, hogy nem fizetés esetén, főleg ha védendő személy is él a lakásban, nehezebb a bérlőt elküldeni, megoldást a közjegyző előtt tett nyilatkozat, általa hitelesített szerződés jelenthet.
Ugyanakkor az ismeretségalapon megállapított díjak nem teljesen illeszkednek a piachoz, a húsz-harmincezer forintos árelőny látszólag az ismeretségnek köszönhető, valójában viszont azt árazták be a felek, hogy megbízható bérlő vette ki az adott ingatlant, nem kell rongálással, nemfizetéssel számolni, ez jelenik meg az árképzésben is – magyarázta a szakértő.
Ilyen bizalmat megpróbáltak piaci szereplők is kiépíteni, többek között azzal, hogy regisztrált, személyi igazolványszámmal hitelesített bérlői adatbázist hoztak létre, így segítve bérlők és bérbeadók egymásra találását, ugyanakkor a gyakorlatban kiderült, semmilyen biztosítékot nem kínált egy ilyen felület, végül pedig az adott vállalkozás jelentős veszteséggel fejezte be működését. A bérbeadó és bérlő közötti bizalmi viszonyt ugyanis mesterségesen nehéz kiépíteni, a tényleges megbízhatóságról meg kell győződni – mutatott rá a szakértő.
Rámutatott arra is: jelenleg nagy a kínálat és az árverseny, ennek köszönhető, hogy az albérletárak drágulása megállt, Budapesten átlagosan 150-200 ezer forint között lehet lakást bérelni, ilyen díjnál viszont – ez is a bizalmi viszony jelentőségét jelzi – egy-két hónap elmaradás, nem fizetés (főleg rezsihátralékkal együtt) már könnyen veszteséget jelenthet a bérbeadónak. Ennek sokáig jobban kiszolgáltatott volt a piac, ugyanis a magas adóterhek miatt sokan be sem vallották ingatlankiadásból származó jövedelmüket, tartva attól, hogy nem csupán a nem fizető bérlőtől nem tudnak szabadulni, ők kerülnek bajba azzal, hogy nem tüntették fel az ingatlankiadásból származó többletjövedelmet az adóbevallásukban.
Balogh László kiemelte: e téren is jelentős változást hozott, hogy bérbeadás után csupán az egykulcsos, korábbiakhoz képest lényegesen alacsonyabb 15 százalékos személyi jövedelemadót kell megfizetni – korábban arra is volt példa, hogy a bérleti díjból keletkező bevétel negyvenkilenc százaléka közteher volt. A mai közteher a budapesti 230 ezer forintos vagy a győri, veszprémi 170-180 ezer forintos bérleti díjból alig néhány tízezret tesz ki, a bérbeadó nyugodtabb, a jogok érvényesítése is könnyebb.
Ha pedig a bizalmi elvet és a korábbinál jóval tisztább albérletpiacot nézzük, Budapest számai alapján a szakértő szerint a bérlemények ötöde-negyede nem jelenik meg a piacon. A főváros esetében, 1,6 millió lakost alapul véve az ingatlanok ötöde nem saját, 320 ezren lehetnek bérlők, a háztartások átlagos létszáma pedig 1,4 fő. Ez alapján negyedmillió bérlakás lehet, az Ingatlan.com-on pedig százezret hirdetnek meg kiadásra egy év alatt. A szakértő szerint a befektetői kedv visszafogottsága és a rendszerint 2-3 évnél nem hosszabb időre kötött határozott idejű szerződéseknek is szerepe van abban, hogy az ismeretségi kör jobban fel tudja szívni a kínálatot.
Borítókép: illusztráció (Fotó: Bach-Pekary Máté)
