A magyarok alig négy százaléka él külföldön

Magyarország kapcsán gyakran politikai narratívaként merül fel tévesen az a percepció, hogy a lakosság nagy része már külföldre költözött, az ország területén a népszámlálás szerinti népességnek már csak a töredéke él. Az Eurostat legfrissebb statisztikája szerint azonban tavaly a trianoni szerződés miatt határon túlra szakadt kettős állampolgárokat nem számítva a magyar lakosságnak csupán 3,92 százaléka él külföldön, amely értékkel az uniós rangsor középmezőnyébe tartozunk.

Illusztráció Fotó: Shutterstock

A fenti ábrából kiderül: a magyar emberek esetében az elsődleges uniós célország Németország (194 ezer fő), majd Ausztria (100 ezer fő). Összességében tavaly 376 ezer magyar állampolgár élt más uniós országban. Hasonló népmozgási minták figyelhetőek meg a többi volt szocialista blokkhoz tartozó kelet-közép-európai ország esetében. Legnagyobb számban Lengyelországból vándoroltak Németországba az emberek, 783 ezer fő. Az EU-s tagállamok közül Romániában a legnagyobb mértékű az elvándorlás, a lakosság több mint 16 és fél százaléka él külföldön (3,15 millió fő). Keleti szomszédaink elsődleges célországa Olaszország (1,08 millió fő), Németország (835 ezer fő) és Spanyolország (630 ezer fő). Az Európai Unió tagállamai közül Németország fogadta be a legtöbb uniós állampolgárt, több mint 4,6 millió főt. Második helyezett jóval lemaradva, de még így is másfél millió uniós lakost befogadva Franciaország.

Mi motiválja a kivándorlókat?

A kivándorlás motivációi sokrétűek, a kalandvágy, családi kapcsolatok és képzési célok mellett elsősorban gazdasági jellegűek. A magasabb bérek, jobb foglalkoztatási kilátások és életszínvonal vonzóvá teszik a fejlett gazdaságú és szerencsésebb történelmi előtörténettel rendelkező országokat. A bevándorlás a nyugat-európai országok számára is nyújt bizonyos pozitívumokat, például a munkaerőhiány mérséklése. A közszolgáltatások minősége és az ország politikai vezetésének irányultsága is a lakóhelyváltásra sarkallhatják az embereket. Egy idő után a népmozgás öngerjesztő folyamattá válik, azok az országok, ahol kialakult bevándorló-közösség él még vonzóbbá válik a külföldre költözés. Az így kialakult társadalmi hálózatok gördülékenyebbé teszik a beilleszkedési folyamatot.

A belső népmozgásnak azonban negatív gazdasági következményei is vannak mind a befogadó, mint a kiindulási ország esetében – hívja fel a figyelmet a tanulmány.  

A célországban megjelenő jelentős többlet-munkaerő lenyomhatja a bérszínvonalat, míg a kiindulási országban munkaerőhiány léphet fel, mivel jellemzően a munkaképes korú, képzettebb munkavállalók költöznek külföldre.