Az elmúlt 12 év trendje szerint a szén-dioxid-kibocsátás mintegy 20 százalékkal esett vissza, miközben a szektorok hozzáadott értéke hasonló mértékben növekedett a 2012-es adatokhoz mérten.
2012-hez képest a kibocsátás leginkább a feldolgozóiparban csökkent, a mezőgazdálkodás, az építőipar és a szolgáltatások tekintetében pedig alig történt változás.
Meglepő módon a feldolgozóipar volt az egyik legnagyobb mértékben növekvő ágazat a vizsgált területek közt, túllépve az átlagos 20 százalékos növekedést a szektorokban.
Eltekintve néhány tényezőtől azonban az európai kibocsátás csökkenése nem elegendő a globális trendek megfordításához. Míg az EU kibocsátása csökkenő tendenciát mutat, más régiók, például Kína – habár fontos kiemelni a megújuló energiaforrások térnyerését is – és India továbbra is növeli a kibocsátását. Kína 2024-ben várhatóan körülbelül 11 milliárd tonna szén-dioxidot bocsát ki, azaz közel háromszor annyit, mint az EU, míg az Egyesült Államok közel a dupláját az évi 5 milliárd tonnával.
Idén januárban jelentek meg azok az elemzések, amelyek szerint az EU-nak évente 1500 milliárd euró (1600 milliárd dollár) beruházásra lesz szüksége ahhoz, hogy teljesítse a 2050-re kitűzött nettó zéró kibocsátási célokat. Ez a hatalmas összeg magában foglalja a technológiai fejlesztéseket, a közlekedési rendszerek modernizálását, valamint az ipari ágazatok dekarbonizációját. Más szóval minden évben akkora forrásokat kellene zöldítési célokra fordítani, mint amekkorát a NextGenerationEU program biztosított a koronavírus-járványból való kilábaláshoz.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!