Ezért nem kell tartanunk tömeges áramszünettől (X)

Hirdetés – Számos akció- és katasztrófafilm tette már központi témává az áramellátás megszűnését.

Fotó: Fotó: MVM Partner

Számos akció- és katasztrófafilm tette már központi témává az áramellátás megszűnését. Könnyű belátni, hogy mindennapi életünk szinte minden mozzanata valamilyen módon az áramhoz kapcsolódik. Eszközeink működése, ételeink frissessége, otthonunk melege – ezekhez is áramra van szükség. A villamos energia fizikai tulajdonságai, illetve a villamosenergia-hálózat működése miatt ezért folyamatos felügyeletre van szükség, hogy ne maradjunk áram nélkül. A rendszer stabilitásához pedig a piac minden szereplőjére szükség van. Ennek részleteit tekintettük át az MVM Partner Zrt., az MVM-csoport villamosenergia-nagykereskedőjének szakértőivel.

A villamosenergia-rendszer úgy működik, hogy minden időpillanatban ugyanolyan mennyiségben kell bekerülnie – ez az erőművek termelését vagy éppen az importot jelenti – az áramnak, mint amennyit a háztartások, gyárak, intézmények éppen elfogyasztanak, illetve amennyit exportálunk éppen. Enélkül, hiába is próbálnánk a konnektorba dugott eszközökkel dolgozni, hiszen a váltakozó áram ma még nagy mennyiségben nem tárolható. Az egyensúly felborulásával, azaz, ha nem annyi (tehát több vagy éppen kevesebb) áram kerül be a rendszerbe, mint amennyit a fogyasztók kivesznek belőle, akkor feszültségingadozások keletkeznének a rendszerben, így a legtöbb elektromos berendezés elromlana vagy nem működne optimálisan, vagy egyszerűen leválna a hálózatról. A nem kívánatos események láncolata végül a teljes villamosenergia-rendszer rövid időn belüli összeomlásához vezetne. Az áram minőségét meghatározó frekvenciának 50 Hz-nek kell lennie, ha a rendszerben kevesebb lenne az áram a szükségesnél, ez a szám csökkenne, ha több, akkor pedig nőne.

Arról, hogy ez ne történjen meg, több szereplő együttműködése hivatott gondoskodni a villamos energia piacán. A villamosenergia-piac szereplőit négy nagy csoport alkotja. A fogyasztók és a termelők mellett a kereskedők, illetve a rendszer egészét felügyelő rendszerirányító, amely Magyarországon a Mavor ZRt. Az első három csoport – a mérlegkörfelelősökön keresztül – minden naptári napra, negyedórás pontossággal, úgynevezett menetrendekben adja meg a rendszerirányítónak, hogy mekkora mennyiségben termel, vásárol vagy ad el és fogyaszt energiát. A menetrendekben foglalt negyedórás mennyiségek az úgynevezett kiegyenlítő energia elszámolásának is az alapjai. A leadott menetrendekben így minden napra 96 darab negyedórás érték szerepel (kivételek ez alól azok a napok, amelyeken a téli és nyári óraátállítások vannak). A tervezést teszi egyszerűbbé, hogy a Mavir felé nem az egyes szereplők mindegyike, hanem a mérlegkörök irányítói, az úgynevezett mérlegkörfelelősök adják le a menetrendbe foglalt prognózist. A villamosenergia-piac minden szereplőjének csatlakoznia kell egy adott mérlegkörhöz, így minden termelő és fogyasztó egy mérlegkör része, és minden mérlegkörnek az a gazdasági érdeke, hogy minden napra zárja a pozícióját. Azaz nullásra tervezi egyenlegét: vagyis a termelt, a mérlegkörbe beszállított és az elfogyasztott, valamint a mérlegkörből kiszállított, – szakkifejezéssel élve – előjelhelyesen figyelembe vett energia volumenének nullának kell lennie minden egyes negyedórában. Magyarán: amennyi kimegy a mérlegkörből, annyinak kell bekerülnie is.

A valóságban azonban szinte biztos, hogy lesz eltérés a menetrend (terv) és a valós termelés, illetve valós fogyasztás (tény) között. Egyik erőmű sem tudja „tűpontosan” tartani az előre kalkulált menetrendet, hiszen előfordulhat nem várt üzemzavar, amikor egyáltalán nem, vagy csak kevesebbet tud termelni, mint ahogyan tervezte, de a fogyasztó is fogyaszthat többet vagy kevesebbet a valóságban, mint ahogy a menetrendben azt megtervezték, illetve egy hirtelen üzemzavar érintheti a fogyasztókat – például üzemeket – is. A hazánkban egyre inkább népszerű és elterjedt megújuló erőművek (szél, nap) és a háztartási méretű kiserőművek (HMKE) termelése szintén bizonytalan, ezen egységek negyedórás termelési előrejelzése nehezen prognosztizálható. Az eltéréseket pedig – a rendszer stabilitása és az ellátásbiztonság érdekében – kezelni kell, hiszen minden pillanatban ugyanannyi áramnak kell bekerülni a rendszerbe, mint amennyi kikerül onnan. Itt lép be a rendszerirányító, a rendszerszintű tartalékok, illetve a kiegyenlítő energia fogalma.

A menetrendekben megadott tervek és a valóságban megtermelt és elfogyasztott tényleges villamos energia között kialakuló különbségeket a rendszerirányítónak kell kiszabályoznia.

Ahhoz, hogy ezt meg tudja tenni, különböző időtávú tendereket tart, amelyen keresztül beszerzi az arra alkalmas piaci szereplőktől a kiegyenlítő szabályozási kapacitásokat. Ha például egy termelőegység (erőmű) hirtelen üzemzavara miatt kevesebb az áram a rendszerben, mint kellene, akkor az erre szerződött egy vagy több berendezés (azaz például másik erőmű) utasítást kap arra, hogy növelje a termelését, esetleg induljon el, ha egyébként nem termelt. Ha pedig több áramot termelnek az erőművek, mint a tervben szerepelt, azaz többlettermelés van – például a naperőművek nem várt energiatöbbletet táplálnak a rendszerbe –, akkor szintén a rendszerirányító jelzésére az adott, erre szerződött erőművek csökkentik a termelésüket. Fontos megemlíteni, hogy a kiegyenlítő szabályozási tevékenységet a Mavior ZRt. a legkisebb költség elve szerint végzi, tehát a valós időben történő igénybevétel esetén először a legolcsóbb berendezést veszi igénybe, majd költség szerint megy sorba a bevonható termelési egységeken. Így biztosítható, hogy a kiegyenlítési költségek rendszerszinten minimalizálhatók legyenek. A hazai termelő berendezéseken kívül a rendszerirányítónak lehetősége van akár külföldről – azaz más szabályozási területről – is szabályozási energiát vásárolni. (x)

Borítókép forrása: Gettyimages