A kormány kész további árszabályozással kapcsolatos döntéseket hozni, ha szükséges, a fogyasztóvédelem pedig folyamatosan ellenőrzi az árakat – erősítette meg Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a tegnapi Kormányinfón, miután ismertette, hogy az árrésstop hatására eddig 17,4 százalékkal csökkent a szabályozással érintett termékek ára. Mint mondta, néhány tucat termék drágult, mert az azokat érintő akciók kifutottak – legalábbis az áruházláncok állítása szerint. A kormány vizsgálja, hogy az árrésstop miatt keletkező veszteségeket a fogyasztókra próbálják-e áttolni. Ha ilyesmit tapasztalnak, akkor közbeavatkoznak – hangsúlyozta.
Mindenesetre az árrésszabályozás hozott árszínvonal-csökkenést, a nemzetgazdasági tárca számításai szerint a végén két százalékpontos árszintcsökkenés lehetséges, amely kifejezetten jó pozíciót jelent (árszint tekintetében) a régióban.
Ez azért fontos, mert 2022–2023-ban a magyar élelmiszer-kereskedelem árszintje jelentősen – a szakhatóságok számítása szerint nem feltétlenül vagy nem minden termékkategória esetében indokoltan – növekedett, és ezzel az uniós átlagos árszínvonal-táblázatban is rontott a helyzetén. Holott a magyar átlagos élelmiszerárszint 2020-ban nagyon előkelő helyen állt, vagyis olcsónak számított.
Az árrésszabályozás után ismét javított a helyzetén, ugyanakkor nem feltétlenül mutatnak valós képet a médiumokban megjelenő ár-összehasonlítások. Az egyetlen jól követhető módszertant ma a Központi Statisztikai Hivatal adja, aminek az egyik fő terméke a fogyasztói árindex alakulása. Ezzel szemben a hazai médiatermékekben olyan ár-összehasonlítások jelennek meg, amelyeknek nincs igazi módszertanuk, így torz képet adhatnak. Nem lehet két eltérő súlyú, de azonos kategóriájú (például császárzsömle) terméket összehasonlítani, még ha azt mindenhol ugyanúgy hívják is. Nem lehet egy léalma-minőségű gyümölcsöt összehasonlítani egy jó minőségű étkezési almával. Meglepő, de a márkatermékek árát sem feltétlenül lehet összehasonlítani egy másik országéval, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a szóban forgó márka ugyanúgy pozicionált (marketing) az egyik országban, mint a másikban. Jó példa erre a La Rustique camembert sajt, amelynek a 125 grammos változata itthon az Auchanban 1679 forint, a franciaországbeli Colmarban lévő E. Leclerc-ben a 250 grammos változata csak 2,19 euró, és például a közeli Ausztriában működő Billában sem sokkal drágább annál, itthon mégis négy euró körüli az ára. Valójában egy oka van ennek az anomáliának. A hazai franciakulinária-kereslet alacsony, nehezen lehet jó minőségű eredeti francia sajtokhoz jutni, így ez a termék itthon kuriózumnak számít, a Franciaországban viszont egy márka a sok közül. Itthon a camembert kategóriában más gyártó márkája számít olcsónak, de annak az ára sokkal alacsonyabb, mint a legolcsóbb francia terméknek ebben a kategóriában. Tény azonban, hogy ezek az anomáliák világítanak rá, hogy a kereskedelem hogyan bújtat el magasabb profitot egyes termékeken – persze a szakértők szerint ez önmagában nem szabályba ütköző.
Az viszont ellentétes lehet a versenypiaci szabályokkal, ha egy-egy termék ára indokolatlanul megnő.
A kereskedelmi szakemberek szerint a Gazdasági Versenyhivatal jelenleg tartó ellenőrző vizsgálatain most ezeket az anomáliákat igyekszik kiszűrni és a vitatott eseteket kivizsgálni. Ilyenkor a beszerzési ár lesz az irányadó, kérdés persze, hogy a kereskedő és beszállító közötti bónuszrendszerekből lehet-e azonnal beszerzési árat számolni. Erre megoldásokat kell találni, hiszen gyakran csak negyed- vagy fél év múlva derül ki a kedvezmények levonása után, hogy egy-egy terméket pontosan mennyiért is értékesített a gyártó a beszállítónak.
