Jelentősen eltérően látják az egészségügy helyzetét az ellátórendszert igénybe vevők és az abban dolgozók. Ennek egyik oka lehet, hogy a sajtóban rendszeresen jelennek meg olyan negatív hírek, amelyeknek van vagy inkább volt valóságalapja – derül ki a Századvég közvéleménykutatásából, amelyet ezer, véletlenszerűen kiválasztott felnőtt megkérdezésével végzett.
Az olyan kérdésekben, mint az egészségügyi alkalmazottak bérezése vagy az orvosok elvándorlása ugyanis hatalmas különbség van az érintettek tapasztalata, vagyis a valóság és a közvéleményben keringő híresztelések között – írja a Tényellenőr a kutatás kapcsán.
Elégedetlenek vagyunk a várólistákkal, pedig Európában sokan irigykednek
A Századvég kutatása szerint a várakozási idő az egyik legsúlyosabb „felhasználói” kritikája a magyar egészségügyi rendszernek.
A megkérdezettek 28 százaléka szerint a várólisták túl hosszúak, 22 százalék pedig úgy vélekedett, a járóbeteg-ellátás gyorsaságában lehet kivetnivalót találni.
Bár a kormánykritikus sajtóban gyakran a magyar egészségügy sajátosságaként jellemzik, a várólisták hossza európai szinten szinte mindenhol problémát okoz. Egyáltalán nem magyar jelenség.
Különösen azokban az országokban igaz ez, ahol a társadalmi egyenlőtlenségek vagy az infrastruktúra szegényes ellátottsága miatt a szegényebb rétegek kevésbé férnek hozzá a közegészségügyhöz.
Európában a várólisták hosszát illetően az Eurostat1 legfrissebb, 2024-es adatai szerint Magyarország a középmezőnyben található, közvetlenül Svédország előtt.
Várólisták terén a másfél évtizede adósságválságban tengődő Görögország mellett Finnország és Románia áll a ranglista végén. Ezekben az országokban a teljes népesség közel tíz százaléka szembesült azzal, hogy a várólisták vagy anyagi okok miatt egyáltalán nem kapott ellátást. Magyarországon ez az arány 2,1 százalékot tesz ki.
Jobb a véleményünk azokról az ellátásokról, amelyeket igénybe is veszünk
A háziorvosok megítélése általánosságban jónak mondható, a megkérdezettek 61 százaléka inkább pozitívan vélekedett az alapellátásról.
Ellenben a fekvőbeteg-ellátással kapcsolatban, arányaiban sokkal magasabb az elégedetlenek száma, mint az elégedetteké. Ugyanakkor az egyik legnagyobb csoportot azok alkotják, akik nem tudtak vagy nem akartak válaszolni a kérdésre.
Vagyis általánosságban elmondható, hogy míg a megkérdezetteknek határozott véleménye van a háziorvosi ellátásról és ezzel párhuzamosan pozitívan is értékelték azt, az adott esetben kevésbé ismert fekvőbeteg-ellátással kapcsolatban sokkal negatívabb képet festettek a válaszadók.
Mire kellene pénz az egészségügyben, és mire van?
A megkérdezettek szerint elsősorban a gyógyszerek lakossági árának mérséklését kellene támogatnia az államnak, majd az épületek felújítása következik, harmadik helyen azonban az egészségügyi dolgozók bérének emelése szerepel.
Hasonló és részben éppen a fizetésekkel összefüggő visszatérő téma, miszerint az orvosok külföldre vándorlása veszélyezteti az ellátórendszer működését.
Ez azonban aligha nevezhető tényszerű állításnak, a felmérés szerint ugyanis csupán az egészségügyi dolgozók hat százaléka tervezi külföldön folytatni pályáját.
Emellett a magánegészségügy sem gyakorol jelentős „agyelszívó hatást” a közegészségügyi szektorra, a döntő többség egyáltalán nem gondol arra, hogy elhagyja az állami fenntartású intézményeket.
Konklúzióként a Tényellenőr megállapítja: az egészségüggyel kapcsolatos megítélésünk inkább az évtizedes beidegződéseken alapszik, semmint a valós tapasztalatokon. Erre mind az egészségügyben dolgozók véleményének dinamikus változásából, mind abból a tényből lehet következtetni, hogy azokon a területeken tendenciózusan emelkedik az ellátórendszer egyre pozitívabb megítélése, amelyeket gyakrabban veszünk igénybe. Így látható, hogy a társadalom legnagyobb részével kapcsolatba kerülő háziorvosi rendszer megítélése látványosan pozitívabb, mint a ritkábban igénybe vett fekvőbeteg-ellátásról alkotott képzeteink.
