Arra utalnak a jelek, hogy nemhivatalos árszabályozás él a magyar benzinkutakon

Sajátos jelenség tapasztalható a magyar üzemanyagpiacon: bár a nagykereskedelmi ár az elmúlt napokban többször is emelkedett, számos kúton mégsem ugrottak az árak a korábbi védett árak fölé. Felmerült olyan vélemény, hogy kormányzati nyomás állhat a háttérben. Ezt egyelőre nem erősítették meg.

Fotó: MTI/Hegedüs Róbert

Érdemes megjegyezni, hogy a szóban forgó adatok elérhetőek a Magyar Szénhidrogén-készletező Szövetség honlapján. Mivel más következtetésre jutottak, úgy fest, hogy a két szakértő máshogyan számolt.

Hajszállal a védett szintek alatt – szándékos?

Egy másik erős kijelentést is tett korábban Egri Gábor. Arról beszélt, hogy

politikai nyomás miatt nem mennek a korábbi védett árak szintje fölé a nagyobb cégek dízel- és benzinárai.

Ezt Grád Ottó nem kívánta kommentálni. Aki viszont az elmúlt napokban az autópályák melletti töltőállomásokat látta, érdekes árazásra figyelhetett fel: a nagyobb vállalatoknál a benzin mellett 594, a dízel mellett pedig 614 forintos ár szerepel a totemoszlopokon. Olyan kutakkal is lehetett találkozni, amelyek kereken a korábbi védett áron, azaz 595 és 615 forinton kínálták az üzemanyagot. Természetesnek mondható, hogy az autópályák melletti kutakon akár 30–40 forinttal is drágább az üzemanyag, mint máshol, mégpedig egyebek közt azért, mert többletszolgáltatást nyújtanak és jóval magasabb költséggel működnek, mint a városi töltőállomások. Ezért amikor ezek a kutak a korábbi védett árakon, vagy hajszállal az alatt állapítják meg az ideális napi tarifát, az azt sugallja, hogy Egri Gábor megérzése valószínűleg nem csal.

Nagy kérdés, hogy ez a helyzet a továbbiakban is fennmarad-e, azaz a pénteki újabb emelések után sem kúsznak egyes töltőállomások árai a korábbi hatósági ár fölé. A téma politikai jelentőségű: a védett árakat az Orbán-kormány vezette be még márciusban, a Tisza-többség június végén viszont megszüntette, mondván, nincs rá szükség, az árak normalizálódtak.

Kibúvó a kártérítés alól?

Visszakanyarodva Egri felvetésére, a nagyvállalatok, mint a Shell vagy a Mol, megengedhetnék maguknak, hogy nemhivatalos árszabályozáshoz tartsák magukat, ám ezzel arra kényszerítik a többi, kisebb szereplőt is, hogy lent tartsák az áraikat. Ez a helyzet azonban felvet egy további problémát is. Ugyanis, ha a független vállalkozások közvetetten a feltételezett, indirekt iránymutatás miatt kénytelenek veszteségesen értékesíteni a termékeket, akkor nem vonatkozik rájuk a kártalanításról szóló jogszabály. Az, amiről még az előző kormány döntött, enyhítendő a független kutak tulajdonosainak veszteségeit, amelyek a hatóságilag nyomott árak alkalmazása esetén keletkeznek. Így a kis kutak az árverseny miatt veszteséget termelnek, és kompenzációt sem várhatnak el a kormánytól, jogalap híján. Igaz, a gazdasági tárca az előző védett áras érában keletkezett veszteségeket sem siet megtéríteni.