Fotó: Reuters
Róma azzal is megvádolta Párizst, hogy a francia csendőrök a határon átosonva csempésznek Olaszországba illegális bevándorlókat; ezt Matteo Salvini olasz belügyminiszter, a Liga vezetője nemzetközi szégyennek nevezte. A feszültséget tovább gerjesztette januárban Luigi Di Maio, amikor Afrika gyarmatosításával vádolta meg a franciákat. „Amennyiben Franciaországnak nem lennének afrikai gyarmatai, mert így kell azokat nevezni, a világnak csak a tizenötödik legjelentősebb gazdasága lenne, s annak köszönhetően áll az elsők között, amit Afrikában művel” – mondta.
Az Európa jövőjéről alkotott eltérő elképzelések mellett az is hozzájárult a viszály elmérgesedéséhez, hogy a külpolitikai üzenetváltásokat belpolitikai célokra akarják használni a felek, vélik elemzők. „Macron tökéletes célpontnak tekinti az elitellenes politikusokat, de ez fordítva is igaz, hiszen az olaszok szemében a francia elnök testesíti meg mindazt, amit elvetnek” – nyilatkozta a France24 hírcsatornának Jan Zielonka, az Oxfordi Egyetem professzora.
Macron ugyanis súlyos népszerűségvesztésnek néz szembe odahaza, miközben a két olasz kormánypárt egymást túlharsogva igyekszik támogatókat szerezni. „Milyen országban fordulhat elő, hogy a munkaügyi miniszter felel a külpolitikáért?” – teszi fel a kérdést Paolo Feltrin, a trieszti egyetem politológusa, utalva arra, hogy Di Maio a munkaügyi tárca vezetője, Salvini pedig belügyminiszter, miközben Enzo Moavero Milanesi külügyminiszter hangja alig hallható.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!