Magyar állapotok Lengyelországban

A magyarországihoz kísértetiesen hasonló belpolitikai helyzet alakult ki az elmúlt években Lengyelországban. A nemzeti-konzervatív kormány egy többpárti ellenzéki összefogással és a Nyugat állandó támadásaival szembenézve igyekszik betartani a választási ígéreteit és megerősíteni a gazdaságot. Helyszíni riport Varsóból.

Építkezés Varsóban, a főváros egyik legnevezetesebb épületével, a Kultúrpalotával a háttérben. A felhőkarcolók nem azt a benyomást keltik a látogatóban, hogy pusztuló országban jár Fotó: Kacper Pempel Forrás: Reuters

– Látom, kedveli Amerikát – fordulok a cowboykalapot viselő taxisofőröm felé. A rádióból countryzene bömböl, a visszapillantó tükrön Darth Vader és Han Solo bábuja himbálózik.

– Az amerikaiakat, az amerikai kultúrát igen, az Egyesült Államokat viszont ki nem állhatom – válaszol rezzenéstelen arccal.

– Ezt nem értem.

– Pedig nagyon egyszerű. Az amerikai elnökök mindig úgy beszélnek rólunk, lengyelekről, mint a legjobb barátjukról. A vízumkötelezettséget viszont nem szüntetik meg. Lenne lehetőségem kiutazni, egy Floridában élő ismerősöm többször hívott. De én nem megyek, az biztos.

Igyekszem visszaterelni a szót a countryzenére:

– Gondolom, kedveli Johnny Casht.

– Ezt sokan mondják nekem, de a helyzet az, hogy szerintem Johnny Casht tévesen sorolják a countryzenészek közé. Az ő stílusa túlságosan elvont. Alan Jackson vagy Garth Brooks jobban megfelel az ízlésemnek – tesz tanúbizonyságot ismereteiről a sofőr.

PUTYIN MINT SZITOKSZÓ

Lengyelországot alapjaiban határozza meg az Amerikához való viszony. Ez nem véletlen, hiszen történelmi okoknál fogva a lengyelek gyanakvóan tekintenek közvetlen szomszédságukra, ami magyarázatot ad a szoros szövetség iránti vágyra az Egyesült Államokkal. Rövid varsói látogatásunk során nemegyszer figyelmeztetnek vendéglátóink az Oroszország jelentette veszélyre. Moszkva és Vlagyimir Putyin orosz elnök szitokszóként merül fel a sajtó helyzetéről szóló konferencián éppúgy, mint a magyar–lengyel viszonyt firtató kávéházi csevegés során.

– Lengyelország mindig is a transzatlanti kapcsolatok megerősítésének híve volt. Ilyen szempontból mindegy, hogy Donald Trump vagy Barack Obama van-e hatalmon. A lényeg: lehetőleg minél több amerikai katona állomásozzon Európában, hogy Putyin kétszer is meggondolja, mit tesz. A védelem az egyik legfontosabb kérdés a lengyeleknek. Ebben még a lengyel pártok is egyetértenek – mondja lapunknak Igor Janke politikai elemző, az Orbán Viktorról írt életrajzi könyv, a Hajrá, magyarok! szerzője.

Janke szerint az EU-hoz való viszonyulás kérdésében sincs különbség a lengyel pártok között.

– Senkinek nincs kétsége afelől, hogy a Nyugathoz és nem a Kelethez akarunk tartozni – hangsúlyozza, rámutatva a hatalmon lévő jobboldali Jog és Igazságosság (PiS) dilemmájára. A PiS rendíthetetlenül Európa-párti, nem él unióellenes retorikával, nagyon jól tudva, hogy Lengyelországban nincs alapja az EU-ellenességnek. Az Európai Parlament megbízásából készült tavalyi felmérés szerint a lengyelek 88 százaléka véli úgy, hogy országuknak kedvező a tagság. A 2015 novembere óta kormányzó pártot ezért zavarja az Európai Bizottság által a lengyel reformok – például a bíróságok összetételének megváltoztatása – miatt megindított jogállamisági mechanizmus.

Építkezés Varsóban, a főváros egyik legnevezetesebb épületével, a Kultúrpalotával a háttérben. A felhőkarcolók nem azt a benyomást keltik a látogatóban, hogy pusztuló országban jár
Fotó: Reuters

ELLENZÉKI ÖSSZEFOGÁS

Ezt a helyzetet kihasználva igyekszik megerősödni a meggyengült lengyel ellenzék. A legfrissebb felmérések szerint a májusi uniós, illetve az őszi nemzeti parlamenti választások előtt továbbra is a PiS a legnépszerűbb párt. A nemzeti-konzervatív alakulat a szavazatok 37-41 százalékának megszerzésére esélyes, míg a legnagyobb ellenzéki pártot, az előző kormányt vezető jobboldali-liberális Polgári Platformot (PO) 20-26 százalék között mérik, vagyis ellenzéki összefogásra szorul.

Az EP-választásokra létrehozott ötpárti – a zöldektől a PO-n át a konzervatív Parasztpártig terjedő – összefogást Euró­pai Koalíció­nak nevezték el, jelezvén: szemben a PiS-szel ők valóban Európa mellett állnak. Igor Janke szerint az összefogás májusban képes lesz megszorongatni a kormánypártot, ám az őszi megméretésen – amelynek jóval nagyobb a tétje – kérdés, hogy hajlandók lesznek-e a polgárok a teljesen különböző ideológiát képviselő pártok szövetségére szavazni. – Az összefogásnak egyetlen célja van: megbuktatni a kormányt. Ez abszurd – mondja a Magyar Nemzetnek Pawel Lisicki, a Do Rzeczy hetilap főszerkesztője.

– Nem tudok a magyarországi állapotokról nyilatkozni, de Lengyelország esetében a kis ellenzéki pártok koalícióját egyértelműen Brüsszel nyomására hozták létre: Donald Tusk, az Euró­pai Tanács elnöke, egy korábbi lengyel kormányfő nyilvánosan kiállt az együttműködés mellett. Láttunk már hasonlót a múltban. Az 1930-as években Sztálin a fasizmus elleni küzdelem érdekében szólította fel arra az európai kommunista pártokat, hogy fogjanak össze a nem kommunista baloldali pártokkal. Ez volt a Népfront – jegyzi meg cinikusan interjúalanyunk.

A lengyel ellenzéki parlamenti képviselők ráadásul ugyanabból a kottából játszanak, mint a magyarok – mondja egyik varsói beszélgetőpartnerem. Az Ország­gyűlés munkáját megzavaró és a közmédia épületét elfoglalni kívánó magyar honatyákat lengyel kollégáikkal állítja párhuzamba, akik 2016 végén egy jelentéktelennek tűnő ügyre – az újságírók parlamenti munkáját szabályozó rendeletre – hivatkozva foglalták el több napra a parlament pulpitusát. – Az egyik legviccesebb jelenet talán az volt, amikor egyikük halottnak tetette magát, majd felállt és elrohant – nevet fel.

BALLIBERÁLIS TÚLSÚLY

Magyarországhoz hasonlóan Lengyelország esetében is a sajtószabadság, a jogállamiság, az igazságügyi reformok helyzete aggasztja leginkább az uniós intézményeket, ám a lengyel jobboldalon mindezt a nyugati média által erősen megtámogatott hadjáratnak tekintik. – Ideológiai harc zajlik. Az EU-tagállamok kormányainak egy jelentős részét és az EP-t is balliberális pártok irányítják, de még a jobboldali Európai Néppárton belül is a balliberális ideológia a mérvadó – magyarázza Lisicki. Szerinte nehéz a szólás- vagy sajtószabadság hiányáról beszélni, amikor a média nagy része külföldi kézben van, a legolvasottabb napilapok, a legnézettebb csatornák kormányellenesek. – Először a rendszerváltás óta egyensúly van a médiapiacon, amelyre korábban a liberális túlsúly volt jellemző. A baloldaliak azért panaszkodnak, mert most rosszabb helyzetben vannak – véli Igor Janke.

A rendszerváltásra vezette vissza Lengyelország bajait Piotr Glinski miniszterelnök-helyettes is a Lengyel Újságírók Szövetsége minapi konferenciáján. Mint elmondta, a rendszerváltás nem járt a szabadság teljes visszanyerésével, mivel a kommunista rendszert kiszolgáló több százezer embert nem vonták felelősségre, nem távoztak a közéletből. – Politikai hatalmukat átmentették, a közvagyont elherdálták, az egykori kommunisták ma modern kapitalisták – fogalmazott. A jelenlegi varsói kormány gyakran hivatkozik arra, hogy a kommunizmus maradványaitól kívánja megtisztítani a közintézményeket és a bíróságokat, ezért van szükség a reformokra, amelyeket az Európai Bizottság oly hevesen bírál.

ELDURVULT KÖZBESZÉD

A kommunizmus szellemét azonban Piotr Jendroszczyk szerint éppen a PiS idézte meg. – Elég megnézni a közszolgálati híradót – panaszkodik a Rzeczpospolita című jobboldali, ám a kormánnyal szemben kritikus napilap újságírója. Szerinte a közbeszéd hangneme eldurvult, ezért nagy részben Jaroslaw Kaczynski (képünkön) pártját terheli a felelősség. Ráadásul éppen a PiS hirdette mindig is erkölcsi felsőbbrendűségét, a katolikus egyházzal való szoros kötelékét, most viszont korrupciós ügyekbe keveredett, ez pedig nem tesz jót imázsának.

Jendroszczyk két ügyet említ az elmúlt hónapokból. Az egyik a jegybank elnökére – Kaczynski jó barátjára – vonatkozik, aki a vádak szerint két mutatós, ám szakmailag alkalmatlan szőke hölgyet alkalmazott asszisztensként, rendkívül magas fizetésért. A másikat a Gazeta Wyborcza liberális napilap cikksorozata leplezte le: kiszivárgott hangfelvételek szerint Kaczynski személyesen érintett volt a PiS új székházának szánt varsói felhőkarcoló megépítésére vonatkozó döntés meghozatalában, s végül az üzlet meghiúsulásában, ami mögött összeférhetetlenséget sejt az ellenzék. Bár nincs konkrét bizonyíték korrupcióra vagy más bűncselekményre, Kaczynski tekintélyét megtépázta az ügy, véli Jendroszczyk.

ERŐS GAZDASÁG

Az újságíró szerint a PiS eddigi sikerének titka két pilléren nyugszik: az egyik, hogy a szavazók az erkölcsi erőnek, a hagyományok tisztelőjének és a nemzeti érdekek elsődleges képviselőjének tartják a pártot. A másik a szociális programok sikere és a gazdaság rendbetétele. A szegénység határán élők számát jelentősen korlátozó, a születések számát is enyhén növelő, nagyvonalú családtámogatási program mellett nőttek az elmaradt áfabefizetések behajtásából, illetve a társasági adóból befolyó bevételek. A CBOS közvélemény-kutató tavalyi felmérése szerint a lengyelek 75 százaléka elégedett az életével. – A PiS hiába költött sokat, a költségvetésbe mégis több pénz folyt be. A PiS sikerének titka abban rejlik, hogy teljesítette választási ígéreteit, és sikeresen összefogta az eddig szétszéledt konzervatív szavazókat – mondja Igor Janke.

A különböző utcasarkokon épülő felhőharcolók látványa sem azt az érzést kelti a látogatóban, hogy egy Kelethez vonzódó, pusztuló országgal lenne dolgunk. Sokkal inkább egy olyan állammal, amely a Nyugat szövetségét választva saját értékrendje és elvei szerint kíván létezni. Jaroslaw Kaczynski 2011-es választási vereségét követően azt mondta, egyszer talán megérkezik a „budapesti expressz” Varsóba. Megérkezett.