Pásztorok háborúja űzi a lakosságot

Múlt szombat óta 157 ember halt meg a Mali központi részén kialakult etnikai szembenállásban. A térségben viszonylag sűrűn előforduló, a legelőkért vívott harc hamar kulturális színezetet kapott, és gyorsan terjed a hivatalos határokat egyáltalán nem tisztelő terület lakossága körében.

A szóban forgó térség a Száhel-övezet, amely a Föld talán legszegényebb ré­giója, ahol a helyi nomádok folyamatos harcot vívnak egymással a szegényes erőforrásokért. A múlt szombati összecsapásban dogon vadászok tűztek össze fulani pásztorokkal. Előbbi egy nagyjából félmilliós, csak Maliban élő, hagyományos életmódot folytató közösség, utóbbi viszont közel negyvenmillió főt számlál, és a Száhel-térség egyik legnagyobb lélekszámú népe. A dogonok évek óta azzal vádolják a fulanikat, hogy betörnek földjeikre, és a főként az iszlámot követő pásztorok támogatást nyújtanak a régióban tevékenykedő iszlamista terrorszervezeteknek, így a Boko Haramnak vagy az al-Kaidának.

Szombaton mindenesetre a dogonok csaptak le a fulanikra, a faluban számos házat felgyújtottak; a bent tartózkodó családok halálra égtek. A dogonok visszautasították a feltételezést, s azt állították, valójában fulani harcosok öltöztek be dogonoknak, nekik semmi közük a gyilkosságokhoz.

Egy héttel korábban egy másik összecsapás is lezajlott: helybéli dzsihadisták 23 mali katonát mészároltak le ugyanott, állítólag az al-Kaidához köthető fegyveresek a felelősök a vérontásért. 2018-ban 202 emberrel végeztek a kisközösségek közötti összesen 42 incidensben, csak Mali egy régiójában, amely katasztrofális hatással van az egyébként is koldusszegény területre.

Az erőszak átterjedt Burkina Fasóra is, ahol tavaly decemberben fulanikat öltek meg, hogy bosszút álljanak egy dzsihadista merényletre, amelyben egy mosszi törzsbéli vezetőt gyilkoltak meg. A folyamatos bosszúsorozat azt eredményezi, hogy az egyébként is rendkívül gyenge lábakon álló mali kormány egyre kevésbé tudja kézben tartani a veszélyeztetett, nomádok lakta régiót. A konfliktusok felerősítették az iszlamista mozgalmakat, amelyek a helyi fiatalok köréből tudják feltölteni soraikat, a folyamatos bizonytalanságban élő békés lakosság pedig biztonságosabb terület felé igyekszik húzódni. A Száhel-övezetben Franciaország nagyjából 4500 katonát állomásoztat, amerikai katonák is jelen vannak, de valódi stabilitást nem tudnak elhozni a térségbe.

A Száhel-övezetből folyamatos a menekülés észak felé, valamint az olyan gazdag országokba, mint a regionális nagyhatalom Nigéria. A koldus­szegény menekülők egy része belehal a Szaharán átkelés viszontagságaiba, a túlélők pedig főként Nigeren keresztül jutnak Líbiába, ahol menekülttáborokban várják, hogy Európába vigye őket egy segélyhajó. Az embercsempészet a térségben az egyik legnagyobb bevételi forrás a terrorizmus mellett.