A NATO tagállamai azt követően támadták meg a nyugat-balkáni országot 1999-ben, hogy kudarcba fulladtak a franciaországi Rambouillet-ben, valamint Párizsban folyó tárgyalások Koszovóval kapcsolatban, amelyek célja az volt, hogy „lényegi autonómiát” adjanak Szerbia akkori déli, túlnyomó többségében albánok lakta tartományának Jugoszlávián belül. Szerbia képviselői elutasították a megállapodást, amelyet a koszovói albánok viszont elfogadtak. A NATO a szerb elutasítással indokolta a légicsapások megindítását.
A támadással vetettek véget Slobodan Milosevic jugoszláv elnök koszovói albánok ellen folytatott erőszakkampányának. A Szerbiából és Montenegróból álló országot 78 napig bombázták, a hadművelet legfőbb célja az volt, hogy elkerüljék a humanitárius katasztrófát Koszovóban, ahol a szerbek súlyos etnikai tisztogatást kezdtek a tartomány többségi albán lakossága körében.
A támadások során különböző becslések szerint Jugoszlávia-szerte összesen 1200-3500 civil, katona és rendőr halt meg, az ország gazdasága pedig mintegy 30 milliárd dolláros kárt szenvedett. Ugyanakkor körülbelül 25 ezer lakóépület semmisült, illetve rongálódott meg, 470 kilométernyi közút és 595 kilométer vasútvonal vált használhatatlanná, 14 repülőtér, 19 kórház, 69 iskola és 44 híd rongálódott meg vagy dőlt romba. A légitámadások által okozott anyagi kár nagyságát akkor körülbelül 100 milliárd dollárra becsülték.
A támadások során a jugoszláv hadsereg vezérkarának Belgrád központjában álló épülete is összeomlott. A romokat 14 éven át nem takarították el, a terület rendezésére csak 2014-ben került sor. Az épület vázát megtartották, azért, hogy a Jugoszlávia elleni légicsapásokra emlékeztessen.
A légicsapások után kilenc évvel Koszovó kikiáltotta függetlenségét Szerbiától, ám ezt Belgrád azóta sem hajlandó elismerni. S miközben a világ több mint száz országa szerint Koszovó önálló állam, Szerbia mellett öt uniós tagállam – Spanyolország, Szlovákia, Görögország, Ciprus és Románia -, valamint Kína és Oroszország sem tartja független országnak. A vitás kérdések tehát húsz évvel a NATO-bombázás után is fennállnak, és bármennyire is úgy tűnt még a tavalyi esztendőben, hogy hamarosan rendeződhet a két ország közötti kapcsolat, és valamilyen határmódosítással vagy területcserével végre lezáródhat a vita, most az a valószínűbb forgatókönyv, hogy a tárgyalások továbbra is csak lassan haladnak majd, és jelenleg senki nem tudja, mikor záródhat le ez a folyamat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!