Szakértők az elnökválasztást egyfajta népszavazásnak is tartják, amelyből leszűrhető majd, mennyire értenek egyet az állampolgárok a szociáldemokrata kormány lépéseivel.
A Zoran Zaev vezette kormánykoalíció januárban szavazta meg az alkotmánymódosítást, amelynek alapján a korábban Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság nevet viselő államot a jövőben Észak-Macedóniának hívják. Ez volt a feltétele annak, hogy minden akadály elháruljon a nyugat-balkáni ország európai és NATO-integrációja elől.
A lépéssel viszont sem a jobboldali ellenzék, sem az azonos politikai táborból származó államfő, Gjorge Ivanov nem értett egyet. A köztársasági elnök ezért alá sem írta az alkotmánymódosításra vonatkozó dokumentumot.
Gjorge Ivanov korábban is akadályozta már a szociáldemokrata kormány intézkedéseit, mivel nem írta alá azokat az elfogadott törvényeket, amelyekkel nem értett egyet, annak ellenére sem, hogy a parlament kétszer is megszavazta őket. Felmerült a visszahívásának lehetősége is, mivel azonban mandátuma májusban jár le, és nem választható újra, a kormány úgy döntött, a fennmaradó időszakot inkább saját államfőjelöltjének népszerűsítésével tölti.
A kormánypártnak és koalíciós partnereinek ugyan sikerült politikai eszközökkel kellő számú képviselőt meggyőzniük, hogy támogassák intézkedéseiket, a társadalom megosztott maradt a névváltoztatás kérdésében.
Ez tükröződött az államfő-választási kampányban is. A két fő jelölt voltaképpen nem is ígért mást, mint egyrészt azt, hogy marad az EU- és NATO-integrációt szem előtt tartó, a szomszédos országokkal és népekkel egyezségre törekvő politika, másrészt pedig azt, hogy mindent visszaállítanak a „régi helyére”, visszaveszik az ország régi nevét, és leállítják a véleményük szerint alkotmányellenes lépéseket.
Az államfői poszt Észak-Macedóniában is inkább csak protokolláris, és egy jobboldali államfőnek nem lenne hatalma például az ország nevének visszaváltoztatására, a politikai pártok viszont a választást jó alkalomnak tartották programjuk hirdetésére.
