Ma és holnap külügyminiszteri találkozót tartanak az amerikai fővárosban a NATO tagállamai annak alkalmából, hogy hetven évvel ezelőtt írták alá az atlanti szövetséget létrehozó washingtoni szerződést. Ezt alighanem csúcstalálkozóval is megünnepelték volna, ha nem a szervezettel kapcsolatban időnként szeszélyesen nyilatkozó Donald Trump lenne épp az amerikai elnök. De decemberre terveznek egy londoni csúcsértekezletet is.
Egy hétfői telefonkonferencián – amelyen a Magyar Nemzet is részt vehetett – Kay Bailey Hutchison amerikai NATO-nagykövet azzal indokolta a halasztást: az észak-atlanti szövetség tavalyi csúcsa óta nem telt el elég idő ahhoz, hogy újabbat tartsanak, az pedig a londoni helyszín mellett szól, hogy a brit főváros volt a szövetség első székhelye. Az idén számos csatlakozási évfordulót is ünnepelnek: hazánk, valamint Csehország és Lengyelország húsz éve, számos tagállam – szomszédaink közül Románia, Szlovákia és Szlovénia – tizenöt éve, két állam, köztük Horvátország pedig tíz esztendeje csatlakozott a világ legjelentősebb, immár huszonkilenc tagú katonai szövetségéhez.
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár – akinek nemrég két évvel meghosszabbították a mandátumát – azt mondta, a mostani találkozón az Oroszországhoz fűződő viszony, valamint a terrorizmus elleni harc és a közös védelmi teherviselés uralja a napirendet. Amikor mérlegkészítésre kerül sor, az utóbbi kettőben Magyarország az amerikaiak, a legfontosabb tagállam részéről is elismerten jól áll. A magyar védelmi ráfordítás, amely GDP-arányosan mintegy 1,4 százalékot tesz ki, elmarad ugyan a szövetségben 2024-re közösen vállalt kétszázalékos céltól, de jelentősen nő. Hutchison mellett nemrég David Cornstein budapesti amerikai nagykövet is elismerően szólt erről.
A NATO évi mintegy ezermilliárd dolláros védelmi összráfordításaiból bőven kétharmados részt vállaló Egyesült Államok mellett csak a britek, a görögök, a lengyelek, valamint a három balti ország költ legalább két GDP-százalékot a védelmére; utóbbi négynek a kiadásai összefüggésben vannak az orosz fenyegetés érzetével. Különösen a németeket érik most az amerikai bírálatok, miután már a 1,5 százalékot sem tudják vállalni.