Miután egy néhány évvel ezelőtt elfogadott törvénymódosítás megtiltotta az óriásplakátok használatát a választási kampányban, a romániai utcákon, tereken, közutakon az utóbbi egy hónapban alig volt nyoma annak, hogy választások következnek. A kép csalóka: valójában forrnak az indulatok a bukaresti politikában. Az európai parlamenti választások korábban nem hozták lázba a szavazókat, de a mostani megméretés kivételes alkalom. A kormány és az államfő éles szembenállásával fokozott belpolitikai háború miatt a barikád két oldalán állók a mostani voksolást eszköznek tartották egyrészt az erőfitogtatásra, másrészt az ősszel esedékes elnökválasztás felvezetésére.
A hatalmon lévő szociáldemokraták (PSD) kampánygyűléseit rendre ellendemonstrációval zavarták meg az ellenzék hívei, helyenként csak a csendőrség fellépése gátolta meg a fizikai erőszakot. A brüsszeli intézmények egyes vezetői, s a hozzájuk lojális politikusok is beszálltak a romániai kampányba. A liberális Guy Verhofstadt például a szavazás előtt két nappal közölte, az általa vezetett európai parlamenti frakció kizárja soraiból a bukaresti kormánykoalíció kisebbik pártját, a Calin Popescu-Tariceanu szenátusi házelnök vezette formációt, amiért az „szerepet vállal a korrupcióellenes harc gyengítésében”. Hogy emelje a tétet és a voksolási kedvet, Klaus Johannis államfő egy igazságszolgáltatás függetlenségét és a korrupcióellenes harcot „védelmező” referendummal egészítette ki az EP-választást.
A felfokozott hangulat nehéz helyzetbe hozta a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ), amely alapvetően uniós tematikákra építette kampányát, ráadásul felerősödött az erdélyi magyar közösségben azoknak a hangja, akik bírálták a „korrupt” szociáldemokratákkal folytatott együttműködést. Nem véletlen, hogy az RMDSZ még csütörtökön bejelentette: a bukaresti kormányt teszi felelőssé az úzvölgyi katonatemető körüli helyzet elmérgesedéséért, emiatt már nem támogatja a kormányt és a kormánykoalíció egyetlen kezdeményezését sem.
