Hangoljuk újra Európát!

Újraosztaná a lapokat a nemzetállamok és az uniós intézmények között Jan ­Zahradil, az Euró­pai Konzervatívok és Reformerek frakció cseh csúcsjelöltje. Az Európai Bizottság elnöki székét megcélzó cseh politikus lapunknak adott interjújában többek között arról beszélt: Manfred Weber számára teher, hogy a Fidesz kihátrált mögüle, az pedig Orbán Viktor döntése kell hogy legyen, együttműködik-e a konzervatív képviselőcsoporttal.

Nem euroszkeptikusnak, hanem eurorealistának tartja magát a cseh képviselő Fotó: Fred MARVAUX Forrás: Európai Parlament

– A Fidesszel is nyitottak az egyeztetésekre?

– Hasonló választ tudok adni: ez Orbán Viktor döntése kell hogy legyen. Tudtommal a Fidesz még mindig az Európai Néppárt tagja, de mi természetesen nyitottak vagyunk a tárgyalásokra, ha egyszer majd döntés születik a szakításról. Az mindenesetre bizonyos, hogy a miniszterelnökük és a Fidesz kiváló kapcsolatot ápol a lengyel Jog és Igazságosság tagpártunkkal.

– Ez azt jelenti, hogy nincs szó konkrét tárgyalásokról?

– Nincs. Ahogy már mondtam, nyitottak leszünk az egyeztetésekre, miután Orbán Viktor elhatározza magát a kilépés mellett. Amikor tíz évvel ezelőtt elhagytuk a néppártot és megalakítottuk az ECR-t, nekünk is elsősorban ideológiai problémánk volt az EPP-vel, hiszen az a jobbközép helyett egyre inkább a politikai spektrum közepe felé tolódott. Már akkor voltak olyan hangok, amelyek balosnak nevezték a néppárt politikáját. Ezt a közeljövőben csak az teheti még nyilvánvalóbbá, ha Manfred Weber a szocialista Frans Timmermansszal akar szövetkezni a választások után.

– Mit gondol arról, hogy a Fidesz megvonta a támogatást Webertől?

– Ez egy újabb teher a néppárti csúcsjelölt vállán. Azt pedig régóta tudjuk, hogy Weber helyzete amúgy sem egyszerű.

– Pontosan mire gondol?

– Nem titok, hogy még a néppárton belül is sokan vannak azon a véleményen, hogy Weber nem a lehető legerősebb csúcsjelölt.

– A rendszer mégis Webernek és Timmermansnak, a nagy pártcsaládok jelöltjeinek kedvezhet.

– Az már most egyértelmű, hogy Timmermans egy szerinte progresszív szövetséget épít, amit én csak zöld–piros koalíciónak hívok. A Zöldek mellett ugyanis még a szélsőbaloldallal is barátkozik a hatalomszerzés érdekében. Sőt, Emmanuel Macront és más liberális szereplőket is kerülget. Azt javaslom, hogy a zöld–piros koalícióval szemben hozzunk létre egy jobbközép szövetséget. Ahogy már utaltam rá, a néppárt sajnos nem mutat rá hajlandóságot, hogy ezt az együttműködést erősítse. Inkább Timmermansszal flörtölnek. De még nem késő, meggondolhatják magukat.

– A közvélemény-kutatások a liberálisok erősödését vetítik előre. Van rá esély, hogy az ECR megtartsa a jelenlegi pozícióját, és a harmadik legerősebb parlamenti frakció maradjon?

– Könnyedén megtarthatjuk ezt a címet, mert valamennyi tagpártunk jobban teljesít, mint öt évvel ezelőtt. Ha el is veszítenénk a brit konzervatívokat, akkor is be tudnánk tölteni az utánuk keletkező űrt. Viszont egyelőre nem távoznak, így a párt rossz nagy-britanniai teljesítménye ellenére is maradnak brit képviselőink. A cseh és a lengyel tagpártunk is erős, hogy csak két példát említsek.

– Ön volt az első kelet-közép-európai politikus, aki bejelentette, hogy indul a bizottság elnöki posztjáért. Mekkora hátrányt jelent, hogy Csehországból származik?

– Azon vagyok, hogy előnyt kovácsoljak belőle! Törekszem rá, hogy az „új” tagállamok hangja lehessek, mert számomra egyértelmű, hogy nem részesülünk egyenlő bánásmódban. A gazdáink például jóval kevesebb pénzt kapnak, mint a nyugatiak. Azt pedig önök, magyarok is tapasztalják, hogy az európai baloldal folyamatosan támadja a kormányukat. Ugyanez igaz Lengyelország esetében is. Nem szabad csendben maradnunk, igenis tennünk kell valamit ez ellen. Én pedig boldogan kiveszem a részem a feladatból.