Mindentudó lézersugár

Fény, féktelen szenvedély címmel kedden Budapesten tartott előadást, tegnap Szegeden egy különleges lézerrendszer átadásán vett részt a 2018-as év egyik fizikai Nobel-díjasa, Gérard Mourou francia fizikus. Mourou felfedezései forradalmasították a fizikát, de nemcsak azt: a lézeres szemsebészek is az ő ötletét használják.

A szegedi ELI (Extreme Light Infrastructure) létrehozását is ő kezdeményezte Fotó: Mirkó István

„Mindig örömmel jövök Magyarországra, sok barátom dolgozik itt” – e szavakkal kezdte a budapesti Francia Intézetben az előadását Gérard ­Mourou. A francia fizikus elárulta, tavaly október 2-án hívták fel Stockholmból, hogy ő a fizikai Nobel-díj egyik nyertese és elfogadja-e az elismerést. Elfogadta. Öröme akkor lett teljes, amikor kiderült, hogy egykori PhD-hallgatója, a kanadai Donna Strickland szintén megkapja ezt a díjat. A harmadik kitüntetett az amerikai Arthur ­Ashkin volt, aki a lézercsipeszként emlegetett módszert találta ki. Az akkor 96 éves Ashkin volt a legidősebb, aki átvehette ezt az elismerést, Strickland pedig a harmadik nő, akinek odaítélték a fizikai Nobel-díjat. (Előtte 1963-ban a német-amerikai Maria Goeppert-Mayer, 1903-ban Marie Curie nyert ebben a kategóriában.)

Gérard Mourou és Donna Strickland 1985-ben közzétett forradalmi jelentőségű tanulmánya – a fázismodulált impulzuserősítés megalkotása – a lézerek teljesítményének és intenzitásának hihetetlen növekedéséhez vezetett. – Donna nem olyan típusú ember, aki előtérbe helyezi magát. A Nobel-díj elnyerése előtt a nagyvilágban nem sokan ismerték az egyetemi oktatóként dolgozó egykori hallgatómat. Nekem volt egy ötletem, amit Donna bizonyított be – ismertette a kettőjük közötti kapcsolatot Mourou, aki szerint nagyon helyes, hogy a Nobel-díjat eredeti ötletért, új eredményeket hozó gondolatért adják, s nem pedig tudományos életpályát ismernek el vele.

Az amerikai University of Michigan professzoraként harminc évig dolgozó francia fizikus 2005-ben tért vissza Európába. Jelentős szerepe volt abban, hogy Szegedre került a szuperlézerként emlegetett berendezés. Az ­Extreme Light Infrastructure (ELI) néven ismert projektet Gérard Mourou és társai azért kezdeményezték, hogy létrehozzák a világ első ultrarövid és nagy csúcsintenzitású lézereken alapuló kutatóintézetét. A szegedi központ elkészült, folyamatosan érkeznek a csúcsberendezések. Ennek része az úgynevezett egyciklusú lézerrendszer összeszerelése és próbaüzeme – a litván gyártmányú SYLOS lézerrendszer tegnapi szegedi átadóján Gérard Mourou is jelen volt. (A berendezés összértéke mintegy 4,9 millió euró, azaz csaknem másfél mil­liárd forint.)

A szegedi ELI (Extreme Light Infrastructure) létrehozását is ő kezdeményezte
Fotó: Mirkó István

A kormány márciusi határozata szerint 3,6 milliárd forintot kap a Szegedi Tudományegyetem egy nukleáris hulladékkezelési projektre, amit szintén a szegedi ELI-ben valósítanának meg. „Neutronokkal bombáznánk a sugárzó­anyagok atommagjait, aminek hatására a magok szétrobbannak stabil, nem radioaktív atomokra” – mondta a fizikus, aki öt-tíz éven belül érdemi előrelépést vár. Elméletileg működhet az eljárás, de elismerte, hogy a jelenlegi lézerek sem teljesítményben, sem hatékonyságban nem alkalmasak az atomerőművekben keletkező sok-sok tonna radioaktív hulladék kezelésére. A Szegeden most induló munka ezekre a problémákra keres megoldást.

Másik kihívásként a Föld körül másodpercenként 15 kilométeres sebességgel keringő űrhulladék kezelését említette. Az első műhold 1957-es felbocsátása óta nagyjából 28 ezer tonna ember alkotta szerkezet került Föld körüli pályára. Jelentős részük működésképtelen – némelyik busz méretű, de nagyon sok az öklünknél kisebb darab is. A földi radarokkal ki nem mutatható csavarokat, lemezdarabokat különleges, a bolygónk körül keringő műholddal kellene feltérképezni, majd lézerek segítségével a légkörbe taszítani, ahol azok elégnek. Az út elején járunk, de Mourou szerint a lézer ez esetben is megoldás lehet.