Regionális viták helyett konföderáció?

Belgiumban nem kevesebb mint hét törvényhozói testület összetételéről szavaznak vasárnap: az európai választásokkal párhuzamosan ugyanis a három régió (flamand, vallon és a brüsszeli), illetve a német és a francia ajkú közösségek képviselőit, valamint a szövetségi törvényhozás tagjait is megválasztják (a flamand nyelvű közösség és Flandria régió egyetlen parlamentet választ – a szerk.).

A választások választásaként beharangozott, maratoni és kötelező jellegű voksolás elsősorban szövetségi szinten okoz politikai bonyodalmat: részben a nyelvi-kulturális megosztottság miatt az országnak gyakorlatilag tavaly december óta nincs működőképes kormánya, és jelenleg is kérdéses, hogy Flandria és Vallónia legnépszerűbb pártjai miként képesek majd egymással együttműködni.

Az Új Flamand Szövetség (N-VA) egy jobbközép, flamand nacionalista párt. Jelenleg hatalmas a szakadék az európai vezetők és a helyi közösségek között, mi pedig elsősorban egy erős és stabil Flandria létrehozásában vagyunk érdekeltek – hangoztatta a Magyar Nemzet kérdésére egy brüsszeli háttérbeszélgetésen Ralph Packet (képünkön), aki 29 évesen a leköszönő Euró­pai Parlament legfiatalabb képviselője.

Mint mondta, a „még több Euró­pát” koncepció nem szolgálhat válaszul minden kérdésre, mert sérti a kontinens sokszínűségét.

„Egyes intézkedések helytállók lehetnek Málta esetében, de lehet, hogy a skandináv államokban már nem működnek” – mondta. Packet pártja, az N-VA jelentős politikai tőkét halmozott fel a nacionalista és regionális megközelítésből: a friss felmérések szerint a flamandoknak több mint negyede, 28 százalékuk voksolhat vasárnap a pártra, amely 2014-ben, történetében először került be a szövetségi kormányba.

Tavaly decemberben pedig a végrehajtó hatalom végének is ők ágyaztak meg: miután a liberális Charles Michel miniszterelnök aláírta az ENSZ ­migrációs paktumát, kiléptek a koalícióból, a francia ajkú Michel pedig lemondásra kényszerült.

– Bevándorlási szigort szeretnénk, és azt, hogy az ide érkezők ismerjék a nyelvet. Azt gondolom, hogy ez mindenkinek az érdeke – szögezte le Packet.

A belga föderalizmus egyik csavarja, hogy hiába válhatnak a flamand nacio­nalisták az ország legnagyobb pártjává, egyáltalán nem biztos, hogy hatalomra kerülnek.

A belga király 2010-ben Bart De Wever N-VA-elnököt hatalmazta fel a kormányalakítási tárgyalások megkezdésével, ám francia ajkú testvérpárt hiányában és a politikai nézetkülönbségek miatt a rekordhosszú, 541 napig tartó egyeztetés végül egy szocialista-liberális belga kormányt eredményezett.

A belga Le Soir francia nyelvű lap friss felmérése alapján a sajtó most is úgy tippeli: egy flamand és francia szocialistákból, zöldekből, illetve liberálisokból álló parlamenti többség egyszerűen kigolyózhatja a hatalomból az N-VA-t.

Vallóniá­ban ugyanis az Elio Di Rupo volt miniszterelnök vezette szocialisták erősek, és – akárcsak a flamand nacionalisták esetében – 28 százalékra becsülik a támogatottságukat.

– A vallon szocialisták választási programjukban mindent ingyen ígérnek. És ki fogja ezeket megfizetni? Természetesen a flamandok – hangoztatta egy tegnapi interjúban Theo Francken, az N-VA volt migrációs államtitkára.

A politikus egyébként olyannyira nincs jó véleménnyel a jelenlegi belga államberendezkedésről, hogy újból leszögezte: amennyiben a vasárnapi választások balratolódást eredményeznek Vallóniában, el kell gondolkozni Belgium konföderációvá alakításán.