Egy hét múlva ilyenkor az európai választók az Egyesült Királyságban és Hollandiában már leadták a szavazataikat, Csehországban és Írországban pedig javában tart majd a kontinens jövője szempontjából kulcsfontosságúként beharangozott voksolás.
Uniós berkekben a legfontosabb célkitűzés, hogy idén sikerüljön feltornázni az európai választásokon hagyományosan alacsony részvételt, és a 2014-es, csalódást keltő 42 százaléknál jóval több lakost mozgasson meg Európa ügye.
Ebben a szellemben zajlott szerda este a csúcsjelöltek vitája az Európai Parlamentben, ahol hat pártcsalád bizottsági elnökjelöltje beszélt a választókat leginkább foglalkoztató politikai, gazdasági és szociális kérdésekről.
A közönség soraiban rengeteg fiatalt felvonultató eseményt úgy alakították, hogy a Facebook és a Twitter közösségi óriások segítségével akár az otthoni kanapéról is bele lehessen szólni a csúcsjelöltek diskurzusába, bár a politikusok végül egyetlen így megfogalmazott észrevételre és kérdésre sem reagáltak.

Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet
A vita „legnépszerűbb” pillanataiban a Twitteren percenként kilencszáz bejegyzés született az Európai Bizottság elnöki székének várományosairól, míg a záró kortesbeszédek már csak alig pár száz embernek értek meg 280 karaktert. (Összehasonlításképp: a mikroblogon egy átlagosnak mondható percben körülbelül 350 ezer bejegyzés fogalmazódik meg világszerte – a szerk.)
A műsorvezetők elmondásából pedig az is kiderült: az online követők a legaktívabbak Belgiumban, Németországban, Franciaországban és Spanyolországban voltak – egy közép-európai ország sem került be a válogatásba, ami annak fényében kevésbé meglepő, hogy egyetlen régiónkból származó politikus, a cseh Jan Zahradil – az Európai Konzervatívok és Reformerek frakció képviseletében – állt a színpadon.
A hat csúcsjelöltnek mindenesetre sikerült levonnia a megfelelő következtetést, abban ugyanis mindannyian egyetértettek, hogy az uniónak a fennmaradás érdekében polgárközelibbé kell válnia.
A szocialista Frans Timmermans az egyik legaktuálisabb kérdést, a nacionalizmus erősödését például úgy kommentálta: a fősodorhoz tartozó politikai pártoknak nem sikerült megtartaniuk a választókat, így azok most előszeretettel szavaznak a szélsőségesekre.