Hozzátette ugyanakkor: a megállapodás nélküli Brexit lehetőségének fenntartása „létfontosságú eleme” az EU-val folytatandó tárgyalásoknak.
Johnson is indult a kormányzó brit Konzervatív Párt vezetői tisztségének elnyeréséért folyó versengésben, kilenc másik jelölttel együtt.
Theresa May miniszterelnök múlt pénteken távozott a párt éléről, és ez miniszterelnöki tisztségének megszűnésével is jár, de utódja megválasztásáig ügyvezető minőségben ellátja a kormányfői és a pártvezetői feladatokat.
Boris Johnson, a keményvonalas tory Brexit-tábor frontembere – akit a londoni fogadóirodák a legesélyesebb utódjelöltnek tartanak – szerdai kampánynyitó beszédében kijelentette: az Egyesült Királyságnak mindenképpen ki kell lépnie az EU-ból a Brexit jelenleg érvényes október 31-i határnapján, mert a további halasztás a Konzervatív Párt vereségét és Jeremy Corbynnak, a legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt vezetőjének győzelmét jelentené.
„Három év és két elszalasztott határidő után ki kell lépnünk az EU-ból október 31-én” – mondta.
Johnson ezzel arra utalt, hogy három éve, 2016 júniusában tartották a kilépésről döntő népszavazást, és az eredeti menetrend alapján a brit EU-tagság március 29-én szűnt volna meg.
A Brexit feltételrendszerét rögzítő, az unióval novemberben elért megállapodást azonban a londoni alsóház egymás után háromszor elutasította, ezért Theresa May kétszer is kezdeményezte az EU-nál a Brexit-határidő halasztását.
Az első haladék a Brexit-megállapodás elfogadása esetén május 22-ig, további elutasítása esetén április 12-ig szólt, de ez utóbbi időpont megállapodás nélküli, rendezetlen kilépést jelentett volna már azon a napon.
Mivel a Brexit-megállapodást a második, áprilisi határidőre sem sikerült elfogadtatni, Theresa May újabb halasztást kért, és az EU ennek nyomán döntött az október 31-ig tartó, jelenleg is érvényes haladékról.
Szerdai kampánynyitójában Boris Johnson úgy fogalmazott: „Brüsszel sem akarja jobban” a megállapodás nélküli Brexitet, mint ő, de a kilépés folyamatos halasztgatásával nem lehet elérni azt a megállapodást az EU-val, amelyre Nagy-Britanniának valójában szüksége van.