Guy Verhofstadt az utóbbi napokban még inkább ráerősített a szókimondó politikai állásfoglalásokra, legutóbb például hazugnak bélyegezte Boris Johnsont, az Egyesült Királyság miniszterelnöki székének várományosát. Hetekkel a májusi választások előtt pedig még arról beszéltek a brüsszeli folyosókon, hogy az Európai Parlament (EP) liberális frakciójába betársuló francia elnök, Emmanuel Macron és pártja hallani sem akar a belga exminiszterelnökről.

Fotó: Reuters
– A parlamenti öregfiúk csoportjába tartozik: felosztják maguk között a feladatokat, és bármi áron hatalomban akarnak maradni. Tetszik vagy sem, Verhofstadtot a választásokig nem lehet megkerülni, addig biztosan velünk marad – írta korábban parlamenti forrásokra hivatkozva a brüsszeli sajtó, szinte biztosra véve, hogy a liberális ikonnak a Macron-féle EP-csoportban már nem terem babér. Verhofstadt a választások után nem is indult újra a frakcióvezetői tisztségért, amelynek legnagyobb esélyese korábban épp a francia elnök bizalmasa, Nathalie Loiseau volt. A sors fintora, hogy Loiseau bukását végül az okozta, hogy diplomatikusnak egyáltalán nem mondható módon beszélt a pártvezetésről, köztük a leköszönő Verhofstadtról, aki szerinte „egy 15 éve frusztrált öregúr”.
Az Újítsuk meg Európát frakció élére végül a román Dacian Ciolos került. Az erőviszonyokat mindenesetre kiválóan szemlélteti, hogy Verhofstadt még e héten is elkísérte utódját a Donald Tusk tanácsi elnökkel folytatott tárgyalásokra. Más, szintén vezetőváltáson átesett frakciókban erre nem volt példa. A félhivatalos indoklás szerint a belga politikus az új összetételű parlament alakuló üléséig még előtérben kíván maradni. Ugyanakkor borítékolható, hogy ennél hosszabb távon tervez uniós karriert: a héten például az általa meglehetősen sokat kritizált Facebookon kezdte el reklámozni magát. A saját finanszírozású hirdetések Európa megújítójaként ábrázolják őt, aki egy erős és egységes kontinensért harcol. Természetesen az sem maradt le róluk, hogy Verhofstadt tíz évig volt a liberálisok parlamenti vezetője, kilenc évig pedig miniszterelnökként irányította Belgiumot.