Vagy az amerikai politikában nagyon járatosnak, vagy pedig korosnak kell lennie annak, akinek mond valamit Mike Gravel neve. Alaszka szövetségi állam egykori szenátoráról van szó, aki korábban tétova lépéseket tett arra, hogy alelnök, majd elnök legyen, de sikerrel egyik esetben sem járt.
Legnagyobb alakítása az volt, amikor 1971-ben – még bőven a vietnami háború idején – látványosan felolvasta az úgynevezett Pentagon-iratokat a szenátusban. Az Egyesült Államok indokínai műveleteit leleplező dokumentumok – amelyeknek titkosságát hivatalosan csak 2011-ben oldották fel – kiszivárogtatás révén kerültek nyilvánosságra, Gravel pedig az elterjesztésükben játszott szerepet, nagy médianyilvánosságot kapott fellépésével.
Az immár 89 éves, Kaliforniában élő politikus most visszatér – ha csak névleg is – a nagypolitikába. A Politico című lap egy munkatársa a szövetségi választási bizottság honlapját bújva fedezte fel, hogy hivatalosan is regisztrálták Gravel kampányát a 2020-as elnökválasztásra. De, mint kiderült, ő főleg csak a nevét adja ehhez, a félig-meddig kamukampányt két New York-i tinédzser, David Oks és Henry Williams működteti az exszenátor jóváhagyásával.

Fotó: Reuters
Mintegy nyolcvanan dolgoznak egyébként a stábban a rendes munkájuk mellett. – Ne tweeteljetek semmit, amit nem mondanék! – Gravel, aki a faxgépnél jobban kiismeri magát, mint a mikroblogok világában, legfeljebb ilyen kéréseket intéz a fiatalokhoz, akik egy magániskolában ismerték meg egymást.
Oks és Williams hetente néhány alkalommal egyeztet Gravellel „a programjáról”, amelynek célja egyébként nem más, mint az újra Donald Trump legyőzésére törő Demokrata Párt politikájának tematizálása. Mégpedig radikális baloldali irányból és hasonló gondolkodással, mint amellyel Bernie Sanders 2016-ban elég messzire jutott a demokrata előcsatározások során.
A nyíltan szocialista nézeteket valló – és szintén veterán – szenátor csak az elnökjelölő konvención maradt alul a párt fősodrába illő volt first ladyvel és külügyminiszterrel, Hillary Clintonnal szemben. De Clinton magát az elnökválasztást már elveszítette, és Amerika, valamint a világ nagy részének megdöbbenésére Trump költözhetett a Fehér Házba.