Úgy tűnhet, mintha Afrika belesüllyedt volna a múltba. Máig rabszolga-kereskedelemről, gyarmati elnyomásról, éhínségről szólnak a fekete kontinensről írt újságcikkek, a megoldhatatlan, befagyott konfliktusokról és az elfeledett százmilliókról, ám a globális sajtó ingerküszöbét nem tudja elérni egy sikeres afrikai vállalkozó, egy korszakalkotó találmány vagy egy fantasztikus sporteredmény. Az afrikai országok legtöbbje mindörökre ismeretlen marad a nyugati ember számára, Kelet és Nyugat pontosan olyan rémisztőnek tűnik, ráadásul a számtalan nyelv és nemzet is legtöbbször egy hatalmas kalap alá kerül. Pedig Afrika még színesebb, mint Európa, sokkal nagyobb kiterjedésű, sokkal kevésbé urbanizált, és az erőforrásai jóval kevésbé vannak kiaknázva.
A Dél-afrikai Köztársaságról ma is az apartheid rendszer ugrik be szinte mindenkinek, pedig 1990-ben befejeződött a faji elkülönítés, s 1994 óta többpárti választásokat tartanak. Az országban 12 hivatalos nyelv van, a legtöbben pedig az afrikaans nyelvet használják. Ez csak elsőre lehet meglepő. A „szivárványország” ugyanis sok kisebb-nagyobb nemzet otthona, amelyeknek ugyanolyan zavaros a történelmük, mint Európa népeinek, évszázadok óta vívják egymás között háborúikat, s még véletlenül se bőrszín alapján határozták meg önmagukat, hiszen minden nép fekete volt. Amikor a búr telepesek megérkeztek nyugati irányból, keletről bantu népek özönlöttek be.

Fotó: Reuters
A végeredmény háború, nélkülözés, ám rendkívül erős gazdasági rendszer kiépítése, valamint a most ismert, nagyon szivárványos, de egyik nép dominanciáját se hozó, három hivatalos fővárossal bíró ország kialakulása.
Az afrikai sztereotípiák ugyan az átlagolvasó fejében élnek, de az üzletemberek és a politikusok sok esetben már másként gondolkodnak. Tarrósy István, a Pécsi Tudományegyetem docense, az Afrika Kutatóközpont vezetője, Bolyai-ösztöndíjas kutató szerint látványos, ahogy megerősödik Afrika-szerte a középréteg, amely helyi szinten már fizetőképes közösséget alkot, megnövekedtek az igényei, hajlandó és képes is fizetni a szükséges termékekért és szolgáltatásokért. Ez pedig azt jelenti, hogy a milliárdos kontinensen hatalmas üzleti lehetőségek nyílnak meg, annak ellenére, hogy az afrorealista gondolkodás szerint benne van az óriási szegénység, amelynek felszámolása csak fokozatosan lehet realitás a szakértő szerint. Rámutatott, milyen fontos a megfelelő kormányzás, mégpedig a kontinens kívánalmai szerint.