Nők és más családtagok követik a férfi migránsokat

A 2015-ös menekülthullámmal lényegében fiatal férfiak érkeztek Európába, így a tagállamoknak a jövőben fel kell készülniük a családegyesítés céljából útra kelő „feleségek és egyéb családtagok” fogadására.

Miközben a Földközi-tengeri útvonalon fekvő EU-tagállamok továbbra is a migrációs nyomásra panaszkodnak, az Európai Unió egyik ügynöksége ötvenoldalas útmutatót hozott nyilvánosságra a menedékkérők befogadásának szerinte helyes eszközeiről. A kötet csak európai, a multikulturalizmust már jól ismerő országokat vizsgál, de ennél is árulkodóbb, hogy az integráció sikerét kizárólag a befogadói oldal hozzáállásától teszi függővé, az érkezőkét nem említve.

A dublini székhelyű Eurofoundot – amely az útmutatót jegyzi – azzal a céllal hozták létre az 1970-es években, hogy kutatásokkal, gyakorlati tapasztalatokkal segítse az uniós döntéshozatalt. Mivel az EU rendre megkapja, hogy nem „polgárközeli”, az ügynökség a mindennapok kulcsfontosságú kérdéseire, az uniós lakhatási és munkahelyi körülmények javítására koncentrál. Utóbbi apropóján nemrég a kontinensre érkezett bevándorlók integrációs tapasztalatait is megvizsgálták, mégpedig öt tagállam (Ausztria, Finnország, Hollandia, Németország és Svédország) példáján keresztül.

A tanulmányt már annak első oldalán azzal indokolják: a 2015-ös menekülthullámmal lényegében fiatal férfiak érkeztek Európába, így a tagállamoknak a jövőben fel kell készülniük a családegyesítés céljából útra kelő „feleségek és egyéb családtagok” fogadására. Mint olvasható, az unió területén jelenleg 2,1 millió menekültstátuszra jogosult személy él, és félmilliónál is többen lehetnek olyanok, akik még a 2015-ös hullámmal érkeztek, de a kérelmeiket egyelőre nem bírálták el. A Eurofound utóbbi két csoport integrációját segítené lakhatásra, munkavállalásra és társadalmi integrációra vonatkozó iránymutatásokkal.

Míg a munkavállalás tekintetében Ausztria megkapta a szigorú jelzőt – itt a menedékkérők három hónappal a sikeres regisztráció után, és akkor is csak idénymunkát vállalhatnak –, a tanulmány értelmezése szerint Svédország „liberálisabb”. Az északi országban a migránsok várakozás nélkül léphetnek be a munkaerőpiacra, és még akkor sem kell feladniuk az állásukat, ha közben a menekültkérelmüket elutasítják.

Ami a lakhatást illeti, a Eurofound szerint alapvető emberi szükségletről van szó, így a sikeres integráció előtt megfelelő szállást kell biztosítani. Pozitív példaként ismét a svédek jönnek szóba: itt nemcsak befogadóállomások, de a helyi migrációs ügynökség által bérelt lakások is az érkezők rendelkezésére állnak. Finnország és Németország esetében is lehetőség van a „privát” lakhatásra, de a menekültkérelmek elbírálását követően, a zsúfolt nagyvárosokban ezt már nehezebb kivitelezni, áll a jelentésben.

Hollandia kapcsán megemlítik: a helyi önkormányzatok számára fejtörést jelent, hogy a menekültek egy része magasabb színvonalú bérlakást kap, mint a helybéliek. Ezt a gyakorlatot emiatt egyes településeken közfelháborodás kíséri. Az EU-ügynökség szerint a megoldás erre az, hogy elfogadtatják az integráció szükségességét a közvéleménnyel – mégpedig nemcsak Hollandiában, hanem valamennyi EU-tagállamban.

Svédországban a keménykezű, befogadóbarát helyi vezetés ellensúlyozta a negatív hangokat, állítják. A tanulmány a tagországok felelősségének tartja azt is, hogy folyamatosan vizsgálják az idegenek elmeállapotát. Finnország és Svédország már alkalmazza a gyakorlatot, Németország viszont csak kezdetlegesen teszi ezt.