Peking átveheti a gyeplőt

Hiába követelik a tüntetők Carrie Lam hongkongi kormányzó lemondását, a politikus egyelőre nem tervezi önként elhagyni posztját. Annak ellenére, hogy Peking bizalma is véges, s ha helyben nem sikerül csillapítani a hónapok óta fokozódó feszültséget, a kínai vezetés várhatóan magához ragadja az irányítást.

Nehéz napon van túl Carrie Lam, Hongkong kormányzója. A politikusnő tegnap ismét a sajtó elé állt, az izzasztó kérdéssorozatra adott válaszai azonban a jelek szerint továbbra sem győzték meg a tüntetőket, valamint az őket támogató, vezető nemzetközi hírportálokat. Sajtótájékoztatóján Lam a könnyeivel küzdve figyelmeztette a demonstrálókat, hogy egyre eldurvuló megmozdulásaikkal – mint fogalmazott – lassan gyógyuló, mély sebeket ejtenek Hongkongon.

A Kínához tartozó, ám széles körű autonómiát élvező területen júniusban kezdődtek a tömegtüntetések, majd nemsokára általános, Peking-ellenes mozgalommá nőtték ki magukat. A kínai vezetés támogatását élvező Lam ezért szintén a demonstrálók egyik fő célpontjává vált. Az elmúlt napokban lebénult a hongkongi repülőtér, miután a tüntetők megszállták az épületet. A világ egyik legforgalmasabb légikikötőjének tegnap is folytatódó üzemkiesése pedig nem csak helyben, de az egész térségben közlekedési és pénzügyi káoszt okozott.

Mint a hongkongi kormányzó nyilvános megjelenései során mindig, az újságírók most is felvetették, szándékozik-e önként távozni posztjáról. Lam azonban ezúttal is megkerülte a kérdést; ahogy fogalmazott, Hongkong kormányzójaként felelősség illeti őt a város újraépítéséért. – Jelenleg ezért a politikai vállalásért tartozom felelősséggel – mondta.

Van azonban precedens arra, hogy tömegdemonstrációk térdre kényszerítettek már kormányzót Hongkongban. Bár jelenleg kétségkívül történelmi események mennek végbe, a délkelet-ázsiai társadalomban erős hagyománya van a társadalmi elégedetlenség kifejezésre juttatásának. 1997-ben került vissza Nagy-Britanniától a Kínai Népköztársasághoz, az autonóm területen azóta nem volt olyan kormányzó, aki ne szembesült volna politikai tömegmozgalmakkal. Az első vezető, Tung Csi-va (Tung Chee-hwa) kénytelen volt engedni a nyomásnak: a tüntetések következtében lemondott posztjáról.

A most zajló tüntetések ráadásul erőszakosabbak a korábbiaknál, s további lendületet adott nekik, hogy a rendőrök egy gumilövedékkel eltalálták egy tüntető szemét; a fiatal lányt azóta kórházban ápolják. Lam ezzel fokozatosan sarokba szorul: miközben a tüntetők a rendőri brutalitásért őt teszik felelőssé, Peking is egyre türelmetlenebb a helyzet rendezését illetően. A kínai vezetés ugyanis hiába várja hónapok óta, hogy a helyzetet helyben kezeljék, eddig csak fokozódott az utcán a harci kedv. Ezért a tüntetők és nyugati megfigyelők is úgy vélik, hogy Kína egyre nyíltabban átveszi a gyeplőt a hongkongi kormánytól, a múlt hét végén már erődemonstrációt is bemutatott: a Hongkonghoz közel eső Sencsen városában 12 ezer rohamrendőr tartott gyakorlatot. Jang Kuan, a kínai kormány szóvivője vasárnap arról beszélt, a tüntetők veszélyes tárgyakkal, például Molotov-koktéllal támadnak a rohamrendőrökre, amit a terrorizmus jeleinek nevezett.

Kína azonban egyelőre kitart Lam mellett, s igyekszik a konfliktust az Egyesült Államokkal megromlott viszonnyal együtt kommunikálni. Hétfői számában a Kínai Kommunista Párt lapja, a Zsenmin Zsipao szerkesztőségi cikkben ítélte el a tüntetéseket, az Egyesült Államok külpolitikai manővereit sejtetve a háttérben. Álláspontjuk szerint Washington szándékosan gerjeszti a feszültséget a térségben, és újabb „színes forradalommal” bomlasztaná a feltörekvő rivális, Kína egységét.