A legnépszerűbb francia elnök volt

Hosszú politikai karrier­je alatt Jacques Chirac többször volt miniszter, két alkalommal miniszterelnök, 12 éven át pedig államfő.

A második leghosszabb ideig lakta az Elysée-palotát, ellenezte az USA iraki invázióját Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet

Nyolcvanhat éves korában, csütörtök reggel elhunyt Jacques Chirac egykori francia államfő, aki 1995 és 2007 között volt a Francia Köztársaság elnöke – jelentette a család tájékoztatására hivatkozva az AFP francia hírügynökség, amelyet az MTI idézett. A nyilvánosságtól évek óta visszavonult, hosszú ideje súlyos neurológiai betegségben szenvedő volt elnök halálhírének bejelentése után a francia parlamentben megszakították az ülést, és egyperces néma csönddel emlékeztek rá a képviselők. Hosszú politikai karrier­je alatt Jacques Chirac többször volt miniszter, két alkalommal miniszterelnök, 12 éven át pedig államfő. Ezzel ő volt a második leghosszabb ideig az Elysée-palota lakója, csak elődje, a korábbi Vichy-kormányzati tisztviselőből szocialista politikussá váló Francois Mitterand töltött ott több időt, 14 évet. Ez Chiracnak is megadatott volna, de ő kezdeményezte, hogy az államfői hivatalt a korábbi hét évről csökkentsék ötre.

1995-ben nyerte meg az elnökválasztást a szocia­lista Lionel Jospin ellen, két évvel később előre hozott választást írt ki, hogy így növelje mozgásterét. A taktika nem volt sikeres, a szocia­listák alakíthattak kormányt, így Jospin miniszterelnökként öt éven át volt az ellenkező oldalon álló Chirac legbefolyásosabb munkatársa. A „társbérlet” intézménye se a kormánynak, se az elnöknek nem volt megfelelő, de mégis sikerült kihúzni az öt évet. A ­2002-es elnökválasztás idején viszont Jospin olyan népszerűtlenné vált, hogy meglepetésre az első fordulóban elvérzett, és a második fordulóra Chirac mellett Jean-Marie Le Pen, a Nemzeti Front radikális jobboldali párt vezetője maradt versenyben. Ennek hatására az elnököt „kaméleon­nak” gúnyoló baloldaliak is a regnáló elnökre szavaztak, így kapott az egyáltalán nem népszerű elnök újabb öt évre megbízatást.

A második leghosszabb ideig lakta az Elysée-palotát, ellenezte az USA iraki invázióját
Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet

A külpolitika terén – az Ötödik Köztársaság alapítójának, Charles de Gaulle-­nak a nyomdokait követve – a független francia diplomácia megvalósítására, Franciaország nagyhatalmi státusának megőrzésére törekedett, különös tekintettel a Washingtonhoz fűződő viszonyban. Nemzetközileg legemlékezetesebb külpolitikai lépése az Egyesült Államok vezette iraki invázió határozott ellenzése volt 2003-ban. Franciaország az ő elnöksége alatt vezette be az eurót és törölte el a sorkötelezettséget, illetve kezdett lépéseket tenni a NATO védelmi szövetségébe való visszakapcsolódás felé. A franciák ugyanakkor az ő nevéhez kötik a nagyhatalmi státusuk látványos összeomlását, többek között az európai integráció és az amerikai vezetésű katonai szövetségben való részvétel kapcsán, emellett elemzők megjegyzik, valójában Chirac soha nem volt hűséges egyetlen politikai elvhez vagy emberhez sem, hiszen egykoron a kommunizmussal is kacérkodott, majd egy konzervatív pártot alapított, ám elárulta Valéry Giscard d’Estaing államfőt, ahogy nem számított igazán Charles de Gaulle emberének sem. Jacques Chirac volt az első francia elnök, aki elismerte a második világháború alatti Vichy-kormányzatnak a holokausztban betöltött szerepét, amely miatt formálisan bocsánatot kért a zsidó néptől.

Ezzel együtt Chirac egész élete során népszerű ember volt, és személyes fellépésével mindig sikerre tudta vinni az aktuális ügyeit. Utolsó éveiben korrupcióval vádolták, 2011-ben el is ítélték azért, mert párizsi főpolgármesterként a hetvenes években a közpénzt szabálytalanul használta fel. 2005-ben sztrókot kapott, 2014-ben pedig felesége, Bernadette, akivel 1956 óta alkottak egy párt, bejelentette, a férje többé nem fog a nyilvánosság előtt beszélni, és memóriazavarokkal küzd. Az elnöknek pontosan ugyanolyan volt a magánélete, mint az összes francia politikusnak, így nyílt titok volt hűtlensége, erről könyv is készült a baloldali Le Monde egyik újságírója tollából. A botrányos részleteket is tartalmazó könyvben Bernadette is megszólal, többek között férjét okolva a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni terrortámadás miatt. „Mi engedtük be őket” – mondja a könyvben, úgy tartva, hogy Chirac mulasztotta el a szigorúbb ellenőrzés bevezetését a bevándorlás ügyében.