Óriásszalamandrák Kína központi, keleti és déli területén egyaránt éltek. Az elmúlt évtizedekben mind több példányt ejtettek el, mert egyre több kínai engedhette meg magának, hogy a luxusélelmiszernek számító alapanyagból készült ételkülönlegesség kerüljön az asztalára.
A nagyüzemi gazdálkodás is veszélyezteti e különös lény élőhelyeit, emellett a fertőző betegségek is tizedelik az állatokat. A tudósok szerint érdemi összefogásra van szükség, ha meg akarjuk menteni ezt a lényt a kihalástól. A túlzott vadászat az állat populációjának összeomlásához vezetett – 2013 és 2016 között mindössze négy helyen bukkantak Kínában vadon élő példányokra a szakemberek. A kínai óriásszalamandrák (Andrias davidianus) nincsenek ezzel egyedül. Tizenöt évvel ezelőtt mérték fel először a kétéltűek populációit, és arra a következtetésre jutottak, hogy a világ hatezer fajának majdnem egyharmadát a kihalás fenyegeti.
Az élő kövületként emlegetett kétéltűvel kapcsolatban már korábban sejtették, hogy nem egyetlen fajról van szó. Az a gondolat, hogy a dél-kínai óriásszalamandra külön faj, először az 1920-as években merült fel egy szokatlan példány alapján, amelyet a londoni állatkertben tartottak.
Ez és más múzeumi példányok DNS-e, illetve vadon élő kínai óriásszalamandrák szövetmintái alapján három eltérő genetikai ágat azonosítottak Kína különböző folyamaiban és hegységeiben. A három ág három fajt képvisel: az Andrias davidianust, az Andrias sligoit és egy harmadik, még el nem nevezett fajt. A dél-kínai óriásszalamandra a három közül a legnagyobb, egyúttal ez a ma élő legnagyobb kétéltű. A Londoni Zoológiai Társaság kutatócsoportjának tanulmánya az Ecology and Evolution című szaklapban jelent meg.
