Kevergő plazma a Naprendszer szélén

Az amerikai Voyager-2 űrszonda először küldött adatokat a csillagközi térből – jelent meg számos tudományos portál címlapján. Legutóbb éppen egy évvel ezelőtt került a hírek élére ez a berendezés: akkor hagyta el a Naprendszert.

A NASA nem tervez újabb csillagközi utazást Forrás: NASA

A Voyager-1 és a Voyager-2 néhány hetes különbséggel 1977-ben indult több évtizedes útjára. Az űrszondák előbb elrepültek a Jupiter és a Szaturnusz mellett, majd a Voyager-2 meglátogatta az Uránuszt, 1989-ben a Neptunuszt, és csak azután vette az irányt a Naprendszerből kifelé. 2018. november elején jelentették be, hogy sikeresen kilépett a Naprendszerből, pontosabban a helioszférából.

A Naprendszer határa gravitációs értelemben még igen-igen messze van ettől a kilépési ponttól. Tavaly november elején az történt, hogy a Napból származó elektromosan töltött részecskék által uralt teret, a helioszférát hagyta maga mögött az űrszonda. A helioszféra és a csillagközi tér határát heliopauzának nevezik. Ennek átlépéséről az űrszonda által érzékelt töltött részecskék hirtelen megváltozó tulajdonságaiból következtettek a szakemberek. Ezt a különleges határt a Voyager-1 2012-ben lépte át.

A NASA nem tervez újabb csillagközi utazást
Fotó: NASA

Az a tudományos műszer, amely a Voyager–1-en mérte volna a környező plazmát – az anyag olyan formája a plazma, amelyben egy gáz elveszíti elektronjait – elromlott a heliopauzán való áthaladás közben. A Voyager–2-n szerencsére minden rendben volt, ezért olyan dolgokat is érzékelt, amiket a társa nem tudott. Felfedezett például egy különleges réteget a helio­pauza belsejében, ahol a plazma felhalmozódott és a környezeténél érezhetően sűrűbb volt. A szonda továbbá kimutatott egy réteget a heliopauza és a csillagközi tér között, ahol különleges plazmakeveredést regisztrált. A helio­pauza azonban továbbra is rejtélyes marad: nem tudjuk annak pontos alakját és felépítését, részben azért, mert mindkét űreszköz körülbelül ugyanabban az irányban hagyta el a Naprendszert. – A heliopauza hatalmas buborékhoz hasonlítható, amelyet csak két ponton kereszteztünk. Két mérés nem elegendő az alapvető jellemzők meghatározására – mondta Stamatios Krimigis, a Johns Hopkins Egyetem munkatársa az űrszondáról nemrég tartott sajtókonferencián.

A két űrszonda továbbra is működik és méréseket végez a csillagközi térben, de valószínűleg a következő öt évben elfogy a berendezéseiket működtető energia. A radioizotópos termoelektromos generátor – amellyel az elektromos teljesítményt, a fedélzeti műszerek és a hidrazin hajtóanyag fűtését biztosítják – ugyanis a plutónium üzemanyag folyamatos bomlása miatt veszít a teljesítményéből. (A két szondára eredetileg tíz-tíz műszert telepítettek, ezek fele már nem működik.) A New Scientist tudományos portál szerint a NASA nem tervez további csillagközi űrutazást, és hosszú időn keresztül kizárólag a Voyagerek adataira támaszkodhatnak a szakemberek.

A Voyager-1 jelenleg 22 milliárd kilométerre jár a Földtől, szondatársa 18 milliárd kilométerre. Utóbbiról 17 óra alatt érkeznek meg a mérési eredmények, az előbbiről húsz és fél óra alatt.