Merkel és Macron viszálya is megterheli majd a NATO-csúcsot

A francia államfő megválasztása óta előszeretettel tetszeleg az Európai Unió önjelölt vezetőjének képében, ráadásul mindezt a német kancellár kárára teszi.

Jubileumi NATO-csúcsra készülnek a jövő héten a tagállamok, az idén hetvenéves Észak-atlanti Szerződés Szervezete londoni találkozója azonban ünneplés és összeborulás helyett inkább az elmúlt hónapokban felszínre tört konfliktusok elsimításáról szólhat majd. A The New York Times azt írja, Törökországnak az Északkelet-Szíriában folyó hadművelete – amelyet a NATO-tagállamok többsége élesen elítélt – legalább olyan súlyos terheket rakott a szövetségre, mint Nyugat-Európa két legerősebb tagállamának egyre inkább felszínre törő konfliktusa, amely Emmanuel Macron és Angela Merkel eltérő nézőpontjából fakad. A francia államfő egyrészt megválasztása óta előszeretettel tetszeleg az Európai Unió önjelölt vezetőjének képében, ráadásul mindezt a német kancellár kárára teszi. Macron csak a múlt hónapban számos ponton szembement a Berlin által kívánatosnak tartott irányvonallal. Megakadályozta például Albánia és Észak-Macedónia csatlakozási tárgyalásainak megkezdését, nem sokkal később pedig azzal került a nemzetközi bírálatok kereszttüzébe, hogy egy interjúban agyhalottnak nevezte az atlanti szövetséget.

– Megértem a bomlasztó politika iránti vágyad, de belefáradtam abba, hogy újra és újra össze kell ragasztanom utánad az eltört csészéket – mondta a The New York Times szerint a német kancellár a francia elnöknek a berlini fal leomlásának 30. évfordulója alkalmából nemrég megrendezett vacsorán. Ez is mutatja: Macron türelmetlen habitusa nehezen egyeztethető össze a kancellár lassú pragmatizmusával. Claudia Major, a Német Nemzetközi és Biztonsági Ügyek Intézetének biztonsági elemzője úgy értékelte az amerikai lapnak a helyzetet: nagyon régóta nem látta ennyire konfliktusoktól terhesnek a francia–német kapcsolatokat. Ennek az sem használ, hogy a kancellár egyre közeledik évtizedeken átívelő hivatali idejének végéhez, miközben a német nagykoalíció is rendkívül törékeny.

Macronnak a NATO-ra tett kijelentése nem csupán Berlinben váltott ki megrökönyödést, de a kelet-közép-európai tagállamok körében is, amelyek az észak-atlanti szövetségben látják biztonságuk egyetlen zálogát Oroszországgal szemben. Abban minden bizonnyal már több tagállam osztja a francia államfő véleményét, hogy Donald Trump amerikai elnök intézkedései jelentősen aláássák a szövetség hitelességét. Annyi bizonyos, egyelőre korántsem borítékolható, hogy a londoni csúcstalálkozó közös zárónyilatkozat aláírásával érhet véget. Heiko Maas német külügyminiszter például egy szakértői csoport bevetésével támogatná meg a politikai döntéshozók megbeszéléseit, így csillapítva a várható feszültséget. Jens Stoltenberg, a szövetség főtitkára mindenesetre a csúcs előtt még személyesen felkeresi Macront Párizsban, ahol bizonyára az is szóba kerül, hogy a francia elnök folyamatosan megkérdőjelezi a szövetség kollektív védelemről szóló 5. cikkelyének érvényességét.