Szuez: több mint nemzeti jelkép

Tegnap volt százötven éve, hogy megnyitották a Szuezi-csatornát, a Föld egyik legfontosabb és legforgalmasabb vízi útját. Egyiptom mindig is nagy várakozásokat támasztott a Földközi-tengert a Vörös-tengerrel összekötő nemzetközi átjáróval kapcsolatban, amely jelentősen lerövidíti a hajóutat Dél-Ázsia felé. Kairónak számottevő bevételt hoz a csatorna, ám szakértők szerint még nincs kihasználva a teljes kapacitása. Ugyanakkor a vízi út nemzeti szimbólumként is fontos szerepet játszik.

Abdel-Fattáh esz-Szíszi kezdeményezésére megnövelték a vízi átkelő kapacitását Fotó: Mohamed Hosszam Forrás: MTI/EPA/Mohamed Hosszam

Már a fáraók és Napóleon is foglalkozott egy csatorna létesítésével a Szuezi-földszoroson át a Földközi-tengertől a Vörös-tengerig, az építése azonban csak 1859. április 25-én kezdődött a mai Port Szaíd helyén, a francia Ferdinand Lesseps hathatós közbenjárására. A csatornaásás lassan haladt, de a nemzetközi felháborodás hatására az addig kényszermunkának minősíthető tevékenységet 1864-től megszüntették, ettől kezdve munkásokat toboroztak, és a helyi viszonyokhoz képest tisztességesen megfizették őket – tekint vissza az MTI.

A 163 kilométer hosszú csatorna 1869. november 17-én nyílt meg, nyolcezer kilométerrel és 30 nappal rövidítve meg az Európa és Dél-Ázsia közötti hajóutat. Akkor még csak hét és fél méter mély, az alján 22 méter, a felszínen 60-90 méter széles volt. A csatorna a tervezett összeg kétszeresébe került, a költségek csaknem háromnegyedét Egyiptom állta, de a haszonból csak 15 százalékot kapott. Az ország ezért 1875-ben csődbe ment, és arra kényszerült, hogy csatornarészvényeit eladja az így monopolhelyzetbe kerülő brit kormánynak. 1888-ban a csatornát semleges övezetnek nyilvánították, és minden hajó előtt megnyitották, védelmét az 1882-ben bevonuló britekre bízták.

Abdel-Fattáh esz-Szíszi kezdeményezésére megnövelték a vízi átkelő kapacitását
Fotó: MTI/EPA/Mohamed Hosszam

A britek 1956 nyarán kivonultak, s az év októberében Gamal Abdel Nasszer egyiptomi elnök államosította az akkor már brit-francia tulajdonban lévő csatornát, hogy fel tudja építeni az asszuá­ni gátat, miután a nyugati hatalmak megtagadták a kölcsönt. Október 29-én Izrael megtámadta Egyiptomot, s mivel Nyugat-Európa kőolajának nagy része a csatornán keresztül érkezett, angol és francia ejtőernyősök elfoglalták a térséget, noha Kairó, a Deutsche Welle német hírportálnak nyilatkozó szakértők szerint, megfelelő kompenzá­ciót ajánlott fel. A rövid háborúnak és a megszállásnak csak az ameri­kaiak és a szovjetek közös fellépése vetett véget. 1967-ben kitört a hatnapos arab-izraeli háború, s az elaknásított, elsüllyedt hajóktól eltorlaszolt csatornát csak 1975-ben nyitották meg újra.

Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnök kezdeményezésére 2015-re megnövelték a csatorna kapacitását: új, 37 kilométer hosszú medret ástak, s mintegy 40 kilométer hosszan kimélyítették és kiszélesítették a régi medret. A csatorna áteresztőképessége a korábbi napi 49 hajóról százra emelkedett, ezzel lehetővé vált a kétirányú közlekedés, továbbá az átkelési idő 11 óráról három órára csökkent. Szakértők szerint azonban még így sincs kihasználva a teljes gazdasági potenciál. A 2018-2019-es pénzügyi évben a csatorna közel hatmilliárd dollár bevételt hozott Egyiptomnak, 5,4 százalékkal többet, mint a megelőző évben. Kairó ennél azért többre számít a jövőben, s a tervek szerint 2023-ra 13,2 milliárd dollárra kívánja emelni a bevételt.