Új Európát alakít ki a bevándorlás

A németországi Hannoverben egy török bevándorló fiát, Belit Onayt választották polgármesternek, aki a Zöldek színeiben indult a megméretésen. A várost azelőtt 70 éven át irányították a szociáldemokraták, ez a fordulat is jelzi az SPD mély válságát, egyúttal azt az új Európát, amelyben a bevándorlók egyre nagyobb befolyással bírnak a politikában is.

Migrációpárti tüntetők menetelnek Londonban Fotó: MTI/EPA

Belit Onay maga is a szociáldemokraták ifjúsági szervezeteiben pallérozódott, amíg el nem jutott a zöldekhez és végül a legfőbb hannoveri megbízatásra is érdemesnek tartotta őt a város népe. Nem könnyű megállapítani, hányan lehetnek török származásúak Hannoverben, lévén érzékeny adat, emellett Onay is már Németországban született, német állampolgár, szülei a hetvenes évek elején érkeztek vendégmunkásként; a fia­tal politikus a szüleit „liberális muszlimoknak” festette le. A hivatalos adatok szerint a város több mint fele nem válaszolt a vallásra vonatkozó kérdésre. Ez a Hannover azonban már nem az a város, amelyet egykoron a háborút követően a szociáldemokraták irányítani kezdtek. Onayra nem csupán a muszlimok, a bevándorlók vagy a törökök szavaztak, de nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy török származásúként mélyebb a beágyazódása a politikusnak a bevándorlók körében, mint a régivágású szociáldemokratáknál, esetleg a konzervatívoknál.

Migrációpárti tüntetők menetelnek Londonban
Fotó: MTI/EPA

Belit Onay nem az első bevándorló származású politikus, akit megbíznak egy nagy nyugat-európai város irányításával. Sadiq Khan London első embere, aki indiai–pakisztáni muszlim származású, mint oly sokan a brit fővárosban. Megválasztásakor azonnal előtérbe került származása és vallása, rávilágítva a teljesen kozmopolita város helyzetére. Khan többek között az etnikai kisebbségek közötti jó viszony megteremtését tartja fontos feladatának, ugyanis a különböző csoportok, így például a muszlimok és nem muszlimok közötti feszültség állandó problémaforrás Londonban.

Az ilyen jellegű problémák eredményezték a muszlimok által lakott negyedekben az idegenellenes Brit Nemzeti Párt előretörését, a jelenségre Sadiq Khan nem tudott megoldást találni, ahogy az elharapódzó késes gyilkosságokat se tudta kezelni. Ugyanakkor rendszeresen hallatja hangját bel- és külpolitikai kérdésekben is, távol a szakpolitikától vagy a városüzemeltetéstől. Nem zárható ki, hogy Khan távolabbra kacsintgat, a brit nagypolitika felé, hasonlóképpen London korábbi polgármesteréhez, Boris Johnsonhoz, aki jelenleg brit miniszterelnök. Nagy-Britanniában a muszlimok szinte kizárólag a nagyvárosokban élnek, így egyes városokban az arányuk 30 százalékos.

Ilyen például Birmingham, amely a brit nehézipar összeomlását követően vált nehéz helyzetű munkásvárossá, jelentős bevándorlóközösséggel. A vallási térkép alapján kiderül, hogy a birminghami belvárosban él szinte egy tömbként a muszlimok túlnyomó része, ahonnan a keresztények kihúzódtak a külső városnegyedekbe. A város nagyjából negyede muszlim, a város élén Mohammed Azim áll. A kasmíri születésű politikus saját bevallása szerint azért nyitott éttermet Sparkbrook negyedben, hogy így is jobban részt vehessen a közösség életében. Sparkbrook lakosságának 78 százaléka kisebbségi származású.

Rotterdam első embere, Ahmed Aboutaleb könnyebb helyzetben volt, neki ugyanis nem kellett választást nyernie, hogy a holland kikötőváros vezetője lehessen, kijelölés útján jutott a magas pozícióba, miként az összes holland polgármester. A marokkói születésű politikus így az ország politikai elitjébe kerülve tudott kikötni Rotterdam élén, amelyet egy multikulturalizmussal foglalkozó civil szervezetből érkezve tudott megoldani. Az ottani viszonyokra jellemző, hogy 2004-től Amszterdam önkormányzati képviselője volt. A polgármesteri pozíciót hat évre kapják és egyszer meghosszabbítható. Aboutaleb esetében ez megtörtént, ám a lakossági kontroll hiánya miatt nem tudni, mennyire jó vagy rossz vezető.

Amszterdam korábbi polgármestere, Job Cohen is főleg a közösségek közötti kiegyezés megvalósításáról híres. Ő maga ugyan nem muszlim, de városának fele az volt, ráadásul 2004-ben egy muszlim radikális ott lőtte le Theo van Gogh filmrendezőt. Cohen érdemének tudják be, hogy a gyilkosságot nem követte bosszú, nem kezdődtek zavargások, a Time magazin az Európa hőse címet adta neki. Malmö ugyancsak soknemzetiségű város, polgármestere pedig ritkán áll a sajtó rendelkezésére. Katrin Stjernfeldt Jammeh városa a migrációs válság óta sok nehézségen ment keresztül, a különböző közösségek között szinte semmiféle átjárás nincs. A városvezető férje gambiai, ő pedig közölte, még a magas pozícióban levő nőknek is rengeteg gyűlölettel kell megküzdeniük, ha Európán kívüli társat választanak maguknak, ez pedig őt egyenesen megőrjíti.