– Most fejeződtek be a tárgyalásai magyar hivatali kollégájával, Szijjártó Péterrel. Miről volt szó és miben állapodtak meg?
– Számos kérdést érintettünk. Először is köszönetet mondtam Magyarországnak, amiért bátor, kiváló katonákat küldött a NATO – Észtország mellett Lettországot és Litvániát érintő – balti légtérvédelmi missziójába, és 2022-től ismét e misszió egyik erejét adja majd. Magyarország támogatta azokat az erőfeszítéseinket is, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagjai lehessünk; ezt a szerepet a jövő évtől kezdve be is töltjük. Szó esett a NATO soron következő, decemberi, londoni csúcstalálkozójáról, valamint többek között a kétoldalú üzleti és kulturális kapcsolatok fejlesztéséről is. Megerősítettük: Észtország és Magyarország hasonló, következetesen konzervatív állásponton van a migráció kérdésében.
– Egész Kelet-Közép-Európában mostanában ünnepeljük a rendszerváltozások 30. évfordulóját. Mi ma a jelentősége a nyugati értékközösséghez való tartozásunknak, a transzatlanti köteléknek?
– Nemzeteink bátorsága – Magyarországé, a balti népeké, Németországé és másoké – tette lehetővé, hogy a falak leomoljanak. A transzatlanti közösség elkötelezettségének voltak köszönhetők annak a keretei, hogy a legtöbb esetben ez békésen történhetett meg. Ha a mai globális bizonytalanságokat, biztonsági kihívásokat szemügyre vesszük, akkor azt látjuk: egy demográfiailag és gazdaságilag is egyre inkább összeszűkülő világban élünk. Ez azzal jár: csak közösen tudunk megfelelni a kihívásoknak. Ha meg akarjuk tartani az életmódunkat, az értékeinket, békében folytatott életünket a jövő nemzedékek számára is, akkor ennek nincs alternatívája.
– Mindez azt is jelenti-e egyben ön szerint, hogy magának a NATO-nak sincs alternatívája? A francia elnök, Emmanuel Macron ugyanis egy minapi, nagy vihart keltett nyilatkozatában agyhalottnak nevezte az atlanti szövetséget Törökország meglehetősen öntörvényű szíriai beavatkozása nyomán.
– Nincs alternatívája a NATO-nak. Ha megnézzük a katonai képességeket, akkor azt látjuk, nincs olyan nagy európai ország, amely az elkövetkező időben a szövetség keretein kívül függetlenedhetne. Ez magától értetődő – az volt a hidegháború időszakában is, de mára sem veszített a jelentőségéből. Nem praktikus és nem is reális a katonai képességeknek az Európai Unión belüli megduplázása. Tehetünk többet Európán belül is a képességek növeléséért, így értékeljük Magyarország elkötelezettségét, miszerint 2024-re a NATO-vállalásunk szerint a bruttó hazai termék (GDP) két százalékára növeli a védelmi kiadásait. De mindezzel együtt a szövetség egyedi mind az értékközösségét, mind pedig a katonai képességeit tekintve.