A Föld utolsó esélye

Az eddigi legteljesebb és legkomplexebb értékelés jelent meg a földi életről és benne az emberiség jövőjéről a világ egyik vezető tudományos lapjában, a Science-ben. A cikk egyik szerzője Molnár Zsolt, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója.

Partra vetett cetcápa Indiában. A tengerek kizsákmányolását is meg kell szüntetni Fotó: REUTERS/P. Ravikumar

Régóta ismert, hogy az emberi tevékenység gyakran együtt jár a természet romlásával, ám a különböző tudományterületek eddig nagyrészt párhuzamosan gyűjtötték a tényeket, nem készült átfogó értékelés. A Science-ben megjelent tanulmány az első Föld-léptékű integrált nemzetközi értékelés, amely részletes képet ad a természet és ember kölcsönös egymásrautaltságáról, a már zajló, illetve a küszöbönálló globális válság mértékéről és mélységéről.

A cikk szerzői szerint az 1970-es évek óta az emberiségnek a földi életre gyakorolt hatása meredeken nőtt. Az állapotot jellemző indikátorok túlnyomó többsége visszaesést mutat, ami miatt egyre kevesebbet ad nekünk a romló állapotú természet, holott egyre többre volna szükségünk. – Csökken a folyók öntisztuló képessége, emiatt mind nehezebb tiszta ivóvízhez jutni. A leromlott talajok egyre lassabban regenerálódnak, ezzel csökken a szántók termékenysége. A változó klíma miatt egyre több a zivatar, az áradás, a hőségnap – sorolja a példákat Molnár Zsolt.

A kutatók következtetése az, hogy a természetet és az emberi jólléthez szükséges úgynevezett természeti hozzájárulásokat érintő változások a következő évtizedekben várhatóan rosszabbodnak. Hacsak nem cselekszünk gyorsan és közösen azért, hogy az elmúlt ötven évben bekövetkezett változások többségéért felelős hajtóerőket gyengítsük, szelídítsük. Ilyen pusztító hajtóerő a szárazföldek és tengerek gyorsuló kizsákmányolása, a vadon élő állat- és növényfajok vadászata, halászata, a környezetszennyezés, valamint a tájidegen özönfajok terjedése. A jövőt fürkésző forgatókönyvek elemzése azt mutatja, hogy még megvalósítható egy olyan világ, amely megfelel az élelemre, energiára, éghajlatra és vízre vonatkozó ENSZ fenntarthatósági céloknak, valamint a riói bioló­giai sokféleség egyezmény célkitűzései­nek. Ugyanakkor arra is figyelmeztetnek az előrejelzések, hogy elszigetelt intézkedésekkel nem érjük el céljainkat.

Partra vetett cetcápa Indiában. A tengerek kizsákmányolását is meg kell szüntetni
Fotó: REUTERS/P. Ravikumar

A természet hanyatlásáért közvetlenül felelős okok – tájhasználat, klímaváltozás, szennyezés – kezelése bár fontos és szükséges, de semmiképpen sem elégséges ahhoz, hogy megakadályozza a földi élet szövetének további bomlását. A leromlási folyamat visszafordítása – és egy fenntartható jövő – csak olyan, azonnali változtatásokkal érhető el, amelyek a problémák gyökereit kezelik. Molnár Zsolt szerint drasztikusan csökkenteni kell a kontinensek közötti áruáramlást, a természeti javak országok közti igazságtalan elosztását. A fejlett országokban vissza kell fogni a fogyasztást, a boldogsághoz teljesen felesleges luxuscikkek reklámozását, divattá tételét, a szórakozási célú ide-oda repülgetést, utazgatást. Emellett le kell állítani a természetpusztító mezőgazdasági termelési módszerek és a túlhalászat támogatását. A kutató szerint az iskolarendszernek olyan fiatalokat kell nevelnie, akik nem a világgazdaság további növekedésének szolgálatát, hanem az emberiség fennmaradásáért tett lépéseket tekintik életcéljuknak.

Ha minden marad a régiben, akkor a mostani fiatalok már nem fognak tudni élhető Földet örökíteni a gyere­keikre. Ha sok és sokféle fiatal áll az ügy mellé és köré – reméli Molnár Zsolt – vagy indítja el a maga mozgalmát, akkor még van esélyünk. A Science-ben megjelent tanulmány elemzései éppen azt állítják, hogy erre van még lehetőségünk.