Inog az Amerikába vetett bizalom

Átalakulóban van az egypólusú, az Egyesült Államok egyeduralmára alapuló világrend. Washington már nem akarja, de talán nem is tudja eljátszani a „világcsendőr” szerepét. Az is megkérdőjeleződött, hogy az amerikaiak saját szövetségeseik védelméért készek-e felelősséget vállalni. Az amerikai Pew Research Center frissen kiadott jelentésében arra kereste a választ 17 nem európai országban, kire tekintenek barátként és kire ellenségként?

Inog, de jobbára még kitart a bizalom az Egyesült Államokban a fő szövetségesei között – nagyjából így lehetne összegezni a Pew Research Center amerikai agytröszt 17 – nem európai – országot érintő közvélemény-kutatását. Az aligha meglepő, hogy Izraelben a megkérdezettek 82 százaléka nevezte meg az amerikaiakat a legfőbb szövetségesként. A kiváló viszony sosem kérdőjeleződött meg igazán, Donald Trump elnöksége alatt pedig látványosan tovább erősödött, hiszen többek között elismerte Jeruzsálemet az ország fővárosának, beszüntette több palesztin szervezet finanszírozását, kilépett az úgynevezett iráni atomalkuból, valamint törvényesnek titulálta a ciszjordániai zsidó telepeket. Az is látható, hogy azok az államok, amelyekre Kína fenyegető árnyéka vetül, még mindig elsősorban az Egyesült Államokban látják biztonságuk zálogát: Dél-Koreában (71 százalék), a Fülöp-szigeteken (64 százalék) és Japánban (63 százalék) is erős a bizalom.

Afrikában viszont Kína a gazdasági nyomulással párhuzamosan szorítja ki az amerikaiakat. Kenyában 28 százalékot zuhant az elmúlt tizenkét évben Washington megítélése, de Nigériában és Dél-Afrikában is egyre inkább Pekingre tekintenek fő partnerként. Törökországban már alig két százalék hivatkozott rájuk megbízható szövetségesként, annak ellenére, hogy mindketten a NATO tagjai. Az amerikai–török kapcsolatok ezernyi sebből véreznek. Ankara elsősorban a 2016-os puccskísérlet kitervelésével vádolt Fethullah Gülen kiadatása miatt neheztel, miközben máig tartja magát az az elmélet is, hogy a CIA-nek is köze volt a történtekhez. Sokat rontott a helyzeten, hogy az azóta szabadon bocsátott – és magyar állampolgárságot nyerő – Andrew Brunson tiszteletes fogva tartása miatt kiszabott amerikai szankciók nyomán roppant meg a török gazdaság. Majd idén a szenátus szöget vert a koporsóba, amikor népirtásként ismerte el az örmények elleni, I. világháborúban elkövetett cselekményeket. Washingtonban viszont a törökök szíriai kurdok elleni offenzíváját, valamint az orosz Sz–400-as légvédelmi rakétarendszer vásárlását nézik rossz szemmel.

Ilyen háttér mellett a viszony nem merül ki a bizalmatlanságban, a törökök 46 százaléka egyenesen fenyegetésként tekint az Egyesült Államokra. Mexikóban a megkérdezettek 56 százaléka nevezte meg az északi szomszédot veszélyforrásként, köztük főként a határra tervezett fal keseríti a kapcsolatot, amit Donald Trump szerint a mexikóiaknak kellene kifizetniük. Érdekesség, hogy a kanadaiak ötöde is fenyegetésként értékeli az amerikaiakat, miközben az oroszoktól csak fele ennyien tartanak.

Az összességében is elmondható, hogy a felújított hidegháborús retorika ellenére a vizsgált államok általában hagyományos konfliktusaik, szomszédjaik miatt aggódnak. Így Izraelben például Irán, Indiában Pakisztán, Japánban és a Fülöp-szigeteken Kína, Kenyában Szomália miatt. Az Egyesült Államokban működik az ellenségképgyártás, a megkérdezettek közel fele Kínát és Oroszországot nevezte meg fő fenyegetésként, 12 százalékuk pedig azt az Észak-Koreát, amely még ballisztikus rakétáival is kérdőjelesen érné el partjaikat. Ehhez kapcsolódóan némileg meglepő, hogy a dél-koreaiak Kínától és Japántól és nem Kim Dzsong Un rezsimjétől tartanak leginkább.

A Pew Research Center egy másik, Európa egy részét is érintő korábbi közvélemény-kutatásából az is kiderül, hogy a világ többsége jó dolognak tartja Kína gazdasági fejlődését, inkább a környező államok figyelik félve a robbanásszerű növekedést. Sőt, miközben a legtöbben még mindig az Egyesült Államokat látják a vezető gazdasági hatalomnak, Európában már lassan fordul a trend.